After four months, mate!

Gondoltam, így egy hónap kihagyás után illene már írnom, és kapóra jött az is, hogy beteg vagyok, így most úgyse csinálhatok mást.

Ez a kihagyás mellesleg annak köszönhető, hogy nagyon besűrüsödtek a programok, egyrészt itt lassan év vége van, úgyhogy volt két hét folyamatos tesztírás, meg itt a nyár is, egyre több a program, na meg egy kicsit el is lustultam...

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi a történés.

A suliban mint mondtam megvoltak az évvégi tesztek, és a School Certificate-t is megírtuk. A SC az kicsit olyan, mint egy érettségi, ugyanis 10. után abba lehet hagyni a sulit, és munkát lehet vállalni, és ebben az esetben ez a dolgozat lesz amit benyújtasz a munkáltatódnak.
Központi teszt, minden 10.-es ugyanezt írja meg ilyenkor, nem találtam különösebben nehéznek, mondjuk vagy három hetet készültünk rá...
A másik a sima évvégi dolgozat volt, erről csak annyit, hogy ANGOLBÓL én lettem a 2. legjobb az osztályban...68 százalékos teljesítménnyel... :)
Mivel befejeztük ezeket a tesztek, gyakorlatilag nincs értelme suliba járni, egész nap filmeket nézünk, vagy hide and seeket játszunk - ami két hét után már nem olyan vicces - de ha nem jársz be, akkor kicsapják a balhét. Főleg az exchange diákokkal. Mikor kicsit besokalltam ettől a filmnézéstől, egyik nap reggeli edzés után inkább nem mentem be, gondoltam csak nem lesz senki mérges, ha nem látom a Tokiói hajsza ( akinek új, egy gagyi autós-lövöldözős akciófilm, nincs is hasznosabb oktatófilm földrajzhoz) végét. Másnap kiderült, de igenis baj, ha kihagyom! Az igazgató behivatott magához egy gyors beszélgetésre, hogy elmondja, figyeljek oda az ilyen lógásokra, ugyanis ez a cserediák év nem egy meghosszabbított nyaralás (hát akkor mi?) és igenis be kell járnom az iskolába. Nem akartam vitázni vele, hogy nem látom sok értelmét ennek a filmnézésnek, úgyhogy csak bólogattam.
De szerencsére vége a film maratonnak, jövő héten work experience van, egy hétig dolgozni kell valahol, ingyen... Mondjuk még mindig jobb mint ülni a tanteremben 4x75 percet... Az evezősklubban fogom csinálni, edzek kezdőket, edzéstervet írok, meg videókat elemzek majd, egész jól hangzik, ugye? Ez áll a papíron amit beadtam a suliban, a valóság azonban alvás, és szörf:) Ugyanis az edzőm mondta, hogy aláírja nekem, és vegyem ki a hetet, kicsit pihenjek, muhaha.

Evezés mellesleg teljesen jó, most épp itt van Tim Maeyens, a legjobb belga evezős olimpikon, kiugrott ide hozzánk edzeni kicsit... Pár hete meg azzal az amerikai ikerpárral találkoztam, akik feltalálták a facebookot, és mellesleg 6.-ak lettek az olimpián tavaly... ez a facebook feltalálás is egy vicces történet, ha érdekel valakit annak leírom, túl hosszú ide a blogba. Úgyhogy van élet az evezősklubban rendesen, és az edzés is jó nagyon. Mellesleg az edzőnk épp edzőtáborban van, ő nem az a típus aki 30 éve jó volt, most meg csak a motorcsónakból dirigál, jó fej nagyon.
Hétvégén volt egy újabb öt kilométeres verseny, és második lettem, sydney-i életemben először. :) Valahogy túlélem...
Mellesleg jövő héten egy ergó felmérő hét lesz, 30p, 6000m,2000m,500m,100m tesztek négy nap alatt. Akinek ez nem mondd sokat, a lényeg az, hogy nagyon fog fájni.Amikor csak lehet szörfözöm, nagyon szeretem, és nem is azért, mert jól megy - ugyanis 2 hónap gyakorlás után még mindig ott tartok, hogy mit is kéne csinálni azután, hogy felálltam - hanem azért, mert hihetetlen szórakozás. Reggel, suli előtt is megyünk néha (Markus, Yannick, pár srác a suliból, meg én) és a többi vadidegen szörfössel akik kint vannak olyankor, arra a fél órára legjobb spanok leszünk, segítünk egymásnak, és nagyokat röhögünk a másik bukásán, ez is azok közé fog tartozni, amit nagyon rossz lesz itt hagyni majd...
Délután pedig evidens, hogy a tengerparton vagyunk, szinte ez a törzshelyünk, nem is kell felhívni senkit, csak lemész, és tuti, hogy lesz ott valami ismerős, vagy ha nem, leülsz 10 percre, és valaki úgyis jönni fog. Mellesleg a 30+ kezd konstanssá válni, légkondi nélkül nem lehet aludni, és a reggeli 4.30-as kelés egyre egyszerűbb, ugyanis olyan meleg van, hogy semmi kedvem ágyban maradni.
Ja és megvettem a szörfdeszkámat, ami majd jön velem haza, nagyon jó, és egész jól megy rajta a szörf.

Pár hete voltam életem első esküvőjén, a Silvana valami rokona házasodott, azt hittük unalmas lesz, de amikor a házasodó pár a "sexy bitch"-re vonult be, sejtettük, hogy vicces este elé nézünk.

Kezdek ízelitőt kapni az ilyen igazi nagy házibulikból, most már minden szombat este megyünk valahova, sokszor csak akkor lehet bejutni, ha rajta vagy a listán, ha nem, akkor marad a kerítés átugrása, van aki még kidobót is bérel az ajtó elé, elég komoly... de itt ezen a környéken kb kell is, ugyanis ha valaki bulit csinál arról pillanatok alatt mindenki tudni fog, úgyhogy oda kell figyelni, hogy ne 400 idegen zúzza szét a konyhát, csak a 40 barátod, akiket tényleg meghívtál.Hétfő este volt a Formal, ez egy nagy buli a 10. évfolyamnak, elegáns hajó, fiúk öltönyben, lányok szép dressekben, kicsit unalmasnak hangzik elsőre, de jó volt nagyon, utána after party, természetesen a tengerparton, azt követően after-after egy házibuliban, jó kis este volt.
Legyen ennyi elég mára, elég beteg vagyok, megyek vissza aludni.

Igyekszem gyakrabban frissíteni a blogot az elkövetkező hónapokban. :)

After THREE MONTHS, mate!

Lehet, hogy csak nekem tűnik így, de azért ez az első három meglepően gyors volt, és még kétszer ennyi meg egy kicsi, és máris otthon! :)

Megnyertem a hétvégi time trialt, nagyon nagy a boldogság, ha ausztrál lennék most kerültem volna be a válogatottba! :)

téma van mindig

Már jó ideje nem írtam, ezer bocsánat, nem volt sok időm rá, pedig *téma van mindig*, ugye Oli?

Kezdjük onnan, hogy Oli sikeresen megérkezett, megvolt a vacsi nálunk - igaz kicsit elcsúszva - a városnézés, a mulatás is, bár az utóbbiból még kell majd.
Vicces momentum, Olival sétálunk a belvárosban, magyarul beszélgetve, nyugodtan, azzal a tudattal, hogy úgyse értenek minket, kb 15 perc után egy nő szólított meg magyarul, és kiderült, hogy ő is a danubiusban evez otthon.
A szünetem második felét főleg pihenéssel, tenerpartozással, és Olizással töltöttem, elég jó volt, főleg ha így visszatekintek a "szürke" iskolanapokból.
Elkezdtem eléggé rákattanni a szörfözésre, mostanában heti 2-3 becsúszik, nagyon király. Ebben a negyedévben iskolai sportnak is ezt választottam, úgyhogy ezentúl szerdánként matek után szörf lesz.

Mellesleg a a szünet előtti héten nagy tesztírás volt, minden tantárgyból ilyen kétórás tesztek, elég fárasztó volt - és még két ilyen lesz a következő pár hétben :( - és ezen a héten kaptuk vissza a teszteket, nevetséges, hogy milyen eredmények születtek, science-60%, a második legjobb az osztályban! De a kedvencem ez(földrajz, egy pillanatot sem készültem rá, szintén a legjobbak között): !30/50!, rajta a very good pecsét, és még szöveges dícséret is

Ezen kívül nem volt sok történés a suliban, végre van fordítógépem, ami tud beszélni is sőt, káromkodni is tud, jó hangosan. Muhahaha.
Most eléggé összehaverkodtam pár német cserediákkal, főleg velük járok szörfözni is, Markus és Yannick, annyit kell tudni róluk, hogy kb utálják az összes többi német cserediákot, és olyan nagy ívben kerülik őket ahogy csak lehet(kb 15 van a suliban), és még egymás között is angolul
beszélnek, respekt.
Markus, Yannick
Az elmúlt héten sok volt az edzés is, ugyanis ma verseny volt, méghozzá három is.
Az első egy 5km-s time trial volt, ez egy ilyen válogató az auzstrál válogatottba, minden hónapban meg kell csinálni, bár nekem sajnos nincs sok esélyem bejutni... hacsak nem csináltatok egy fake állampolgárságot is... eredmény hétfőn lesz erről.
Két órával a verseny után kezdődött a "Spring championships", ahol elvileg csak dublóztam volna egy sráccal - ami mellesleg elég jól ment, csak egyszer eveztünk együtt, és 4.-ek lettünk a nagyonsokból, pedig ezek idősebbek is voltak - de az egyik srác lebetegedett, ezért nekem kellett beülnöm az U21-es négypárba (ami igazából nagyon jó, mert lett volna ott idősebb srác is beugrani), Kierannal és két hasonlóan hatalmas huszonéves sráccal, szerintem életem leggyorsabb futama volt. És a legfájdalmasabb is.
Mellesleg ahol a verseny volt, az a Sydney Olimpic Park része, itt eveztek a nagyok 2000-ben, nagyon fullos a hely. Nem csak megnéztem, de használtam is a 2000-res olimpia helyszínét.:)

Holnap ismét megyünk a szitibe a cseresrácokkal, és persze az Olival.

Mellesleg itt a tavasz, a minap leégtem angolórán, mert túl közel ültem az ablakhoz.

Ennyit tudok így hirtelen...

Lassan itt azoliiii

Miközben én itt éldegélek jobbrabalra, Olivér lassan belekezd a (jó esetben) egynapos útjába Ausztrália felé, hogy ezentúl már ketten legyünk itt halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, akiknek együtt kell majd tengetniük borzalmas hétköznapjaikat az óceánparton. Vagy éppen benne.

Ez már önmagában is megért volna egy bejegyzést, DE ma voltam végre rendesen belvárosozni. Végre nem kocsival, végre nem mint valami turista, végre.
Nat, Silvana, Chantelle és én olyan 1 körül értünk be a citybe - amúgy tök vicces, hogy itt Dél-keleten mennyire nyugatiak az emberek.. ahelyett, hogy "kényelmesen" bekocsikáztunk volna, buszraszálltunk, hiszen az gyorsabb, és minek mégegy autó a dugóba? - bár később a Silvana elment valami boltba a Chantellel, úgyhogy a Natalieval kezdtük el a sightseeinget, séta a belvárosban, operaház, harbour bridge, darling harbour, the rocks, business town, satöbbi. Hatalmas város, rengeteg emberrel, hihetetlen pörgés, nagyon tetszik. Ebédeltünk a chinatownban, nem volt rossz, pedig a kínai nem a kedvenc...
Nagyon élveztem, az egyetlen gond az volt, hogy nincs túl jóidő mostanság, esett elég sokat mikor bent voltunk.

Ja és lehet, hogy januárban megyünk (az Oli is) a Big Day Out-ra, ami Sydney legnagyobb zenei fesztiválja, most szerveződik a jegy, remélem összejön.

Mindenki kívánjon szépen jó utat az Olinak, szombat este már nálunk fog vacsizni.

holidays

Bocsánat az elmúlt 1,5 hét kimaradásért, sok volt a dolog, kevés az alvás.

A múlthét annyira nem említésre méltó, teszt-hét volt, minden nap 2 órás tesztek... Az angol mókás volt, 30 pontot értem el a 45-ből, amire azt mondták, hogy elég jó ahhoz képest, hogy ez nem az anyanyelvem. Később kiderült, hogy ez jócskán az osztályátlag fölött volt, okos vagyok, vagy inkább nekik köszönhető ez? Félek, hogy az utóbbi a helyes válasz. Matek teszt is volt, az jól ment, matek az matek, nem nyelvfüggő. Ezek után jött a töri-földrajz kombó, ahol gyakorlatilag végigtippeltem az egészet, sejtelmem sincs az Ausztrál földrajzról (ami inkább gazdaság) sem pedig a történelmükről. De mindegy, szerencsére nekem sok nem múlik ezeken a teszteken.
A legrosszabb a péntek volt, egy két és fél órás computing tesztet kellet megírnunk, konkrétan olyan kérdésekkel, mint "A számítógép melyik részén található a bekapcsoló gomb?". 120 ilyen kérdésre kellett válaszolni, azt hittem soha nem lesz vége... De amint kicsöngettek kezdetét vette a 2 hetes.... wait for it .... ISKOLASZÜNET!
Hétévégén megvolt a szokásos szombati edzés, az edzőnk, Tom, közben elment egy egyetemek közötti országos bajnokságra, ahol bekerült a döntőbe, de megváltoztatták annak időpontját, neki nem szóltak, így lekéste... kellemetlen.
Szombaton mentünk volna kempingezni, de hála az időjárásnak, a Kierannél volt egy kis összejövetel/mulatozás ami nagyon jól sikerült, egyedül a hajam sínylette meg kicsit, de hát van ez így.
Vasárnap volt a Rugby League grand final, szerintem egész ausztrália a tv-t nézte, vagy ha nem is mindenki, mi legalábbis igen, elég jó játék volt, kb 1 perc ráunás nélkül néztük végig a 80 perces játékot. Ehhez persze az is kellett, hogy 8 játékost szállítsanak le a pályáról sérülés miatt, na meg az is, hogy a Ken nagyon finom vacsit csinált, amit egész meccs alatt tudtam enni.
Nagyon élvezem a szünetet, ahelyett, hogy reggeli edzés után 20 perc alatt letusolnék és megreggeliznék, mindezt egy óra alatt csinálom meg, és utána kicsit visszalaszom, majd délután megyek haverkodni valamelyik osztálytárshoz. Az egyetlen rossz, hogy nincs túl jóidő, de hét végére már azt is ígér a dashboard.

Amint lesz valami izgalom, jelentkezem.

( After two months, mate!)

dustoRm sincs már

Nagyon eseménydús hetem volt, ezért nem is nagyon tudtam írni, de így szombat este van időm mindenre, de ez sem lesz így sokáig ( mikor is jössz Oli?:))

Ugye ahogy írtam korábban, ellopták a bringám, ezért sos szereznem kellett egy újat. Az egyik cserenémet mondta, hogy neki is vennie kellett, és ajánlott egy boltot, ahol jó használt bringák vannak. Megnéztem a helyet, és vettem 100 dollárért egy öreg országúti bringát. Örültem, gondoltam, hogy ügyesen el lett intézve. Egészen addig a pillanatig amíg kisétáltam a boltból és megcsörrent a telefonom, Kieran gondlta, hogy szól, hogy e-bayen nagyon jó bringák vannak nagyon olcsón. Gondoltam, hogy jó mindegy, akkora különbség nem lehet... azért megnéztem mikor hazaértem... hatszor jobb bringák, féláron. Na mindegy, ezt legalább senki nem akarja ellopni.
Elég jó idő volt szerdáig, úgyhogy kedden suli után mentünk bbq-zni a tengerpartra. Ezek azok a dolgok, amikhez nagyon egyszerű hozzászokni. Szánsájn, bícs, kaja.
Mellesleg jövő héten valami nagy teszt-sorozat lesz, egész héten teszteket fogunk írni, állítólag kemény lesz.

Ahogy írtam, nagyon szép volt az idő, szerdáig. Szerdán beköszöntött a világvége. Edzésen voltam aznap reggel, mikor odaértünk még sötét volt, de látszott, hogy valami van a levegőben, mindenki azt hitte, hogy köd vagy ilyesmi. Egészen addig hittük ezt, amíg fel nem kelt a nap. Konkrétan minden narancssárga volt. Először azt hittem, hogy nem ittam eleget és halucinálok, de kiderült, hogy mindenki ugyanezt látja. Edzés után nagy nehezen hazaértem (1 méteres látótávolság volt), a suliban pedig nem lehetett kimenni az osztályteremből, úgyhogy 9től 3 ig bent ültem, ez volt a legrosszabb a viharban. Ja aki asztmás volt vagy ilyesmi, azt hazaengedték szó nélkül, mint kiderült az iskola legalább 50%-a asztmás. Meglepő, nem?

Csütörtökön edzés után ( evezős melléklet: húztam egy 8000m felmérőt, 1.54.3 !! Annának üzenem !!) elmentünk palacsintázni a "rockshoz". A rocks Sydney szíve, ott éltek az első ideköltöző emberek, és ismeretlen okból kifolyólag nagyon jó ott a palacsinta. De tényleg, eszméletlen finom volt, és olyan adagokat adtak, hogy elég munkás volt elpusztítani mind. Nagyon jó volt az este, utána még mászkáltunk ott jobbrabalra, megmutattak pár helyet, ment a mókázás, kis teamspirit.

A pancakes at the rocks kicsit elhúzódott, éjfél körül értem haza, amit azért volt necc, mert 4-kor keltem és mentem evezni. Olyan érzés volt, mintha lehunytam volna a szemem és a következő pillanatban ki is nyitottam volna, borzasztó. De az evezés jó volt, edzés után felpakoltuk a hajókat, mert szombaton versenyre mentünk. Edzés után pedig kocsimosást csináltunk a dust storm után, elég jó ötlet volt, minden autó nagyon piszkos volt, úgyhogy elég jó pénzt kerestünk. És mellesleg jó móka is volt, még a Natalie is jött segíteni. A Kieran munkahelyén csináltuk az egészet, mert ott sok az alkalmazott és az egészet meg tudtuk oldani a parkolóban. Mellesleg a hely ahol dolgozik.... konditerem, medence, brutál ebéd szinte ingyen, minden pénteken munka után tortázás meg iszogatás, eléggé rendben van.

Este megvolt a szokásos vacsi nálunk, utána pedig Kierannél aludtam, mert reggel korán kelés volt, mentünk versenyre. Mellesleg elvileg ha másnál alszom, vagy akárhova elmegyek, akkor írásos beleegyezést kell szereznem a szüleimtől, úgyhogy ezt nem reklámozom az international student supervisoroknál.

A verseny 80km-re volt/lett volna Sydneytől, Penrithben, ahol az olimpiát is tartották 2000-ben. Azért csak lett volna, mert mikor odaértünk kiderült, hogy a szél miatt lefújták az egészet... Kocsiba be, ablakot fel, könyököt ki, kettesbe be és irány haza. Úgyhogy kicsit csalódottan csináltunk egy edzést a klubban, és utána hazamentünk. A nap hátralevő részét pedig a parton tölöttem. Kicsit el is fáradtam így mostanra, holnap pedig ha minden igaz megyek szörfözni pár evezőssel, úgyhogy ma kialszom magam.

Hát ennyi az annyi.

Head Of The Parramatta

Ezen a hétvégén volt az első itteni evezős versenyem, és MEGNYERTEM! Először nagyon meglepődtem, aztán nagyon örültem, aztán még jobban.
Bár nem volt ott az egész mezőny, ez a verseny igazából két nagy csapat közötti prestige verseny - persze volt sok másik csapat is, de rendszerint a két nagy csapat után érnek célba minden évben - így történt idén is, és ebben az évben a mi csapatunk diadalmaskodott a másik fölött.
Az én számomban nagy fölénnyel nyertünk, ugyanis ketten indultunk a mi csapatunkból, és megszereztük az első két helyet. Sok másik számot is a mieink nyertek és amit nem ott másodikok lettek.
Az edző teljesen oda meg vissza volt, hogy mennyire jól ment a csapat idén. Mindenki boldog volt. Kivéve szegény Kierant aki a legjobb időt evezte az egész versenyen - meglepő módon - de diszkvalifikálták mert nem került meg valami bóját. De azért annyira nem viselte meg.
Képek lesznek később, csak a klub fotósa (muhahaha) még nem küldte át nekem a képeket.
Mellesleg én idáig teljesen el voltam ájulva, hogy mennyire jó a mi klubunk, de ma bementem a nagy rivális Sydney Rowing Club klubházába.... Esküszöm jobb mint a legtöbb hotel. Kávézó, ebédlő, medence, plazma TV-k mindenhol, hihetetlen konditerem és hajóállomány. Nagyon durva.

Jövő héten megyek BBQ sütögetni a partra a spanokkal suli után, végre itt a jó idő, úgyhogy beindul az élet.

Már nagyjából ismerem az egész várost, legalábbis ha mondanak egy helyet nagyjából be tudom lőni, hogy merre van, ami nagy szó, mert Sydney 12000km2. Budapest 500. Ez annak köszönhető, hogy Kieran szinte minden hétvégén elvisz valahova, megmutat pár városrészt, ma pl rádöbbentem, hogy a Harbour bridge nem is biztos, hogy a legszebb... ez a híd nekem nagyon tetszik.
Mellesleg nagyon csípem az evezősöket, de tényleg. Verseny után voltunk ebédelni, és megdumáltuk, vagyis megmondták, hogy milyen közös programokra vagyok köteles elmenni velük, hát elég jól hangzott.

Ma ellopták a bringám. Konkrétan a kertből. Borzasztó. Nem csak azért, mert nem az enyém volt, és mert kicsit rádöbbentett, hogy még itt is előfordul ilyesmi, hanem azért is, mert mindenhova azt használtam, úgyhogy most nagyon sürgősen szereznem kell valami bringát, mert nem tudok élni nélküle...

summmmmmer

Szinte repül az idő.... úgy telik el egy hét, hogy szinte észre sem veszem, csak akkor mikor ránézek a blogra, és realizálom, hogy már egy hete nem írtam...

Végre itt a jó idő, 30 fok fölött volt a hétvége, de teljesen tűrhető ez, mert mindig van egy kis szél. A hétvégét a tengerparton töltöttem, szombaton pár sráccal voltunk szörfözni, nagyon jó dolog, rendszeresíteni fogjuk. Vasárnap pedig Silvanaval és a Natalieval voltunk a parton kicsit napozni meg úszkálni. Utána átmentünk a Natalieval az egyik barátjához, ott volt egy kis összejövetel, kis bbq, kis sörözgetés, kis frizbizés... Este pedig vacsorára voltunk hivatalosak, ugyanis hazajöttek Horvátországból a Silvana szülei, rengeteget főztek, és kaptam tőlük egy szamaras horvát kulcstartót is.
A héten volt több szülinap - köztük az enyém is, és ezúton is szeretném nagyonnagyonnagyon megköszönni mindenkinek, hogy ilyen sokat írtatok, nagyon örültem - úgyhogy sokat járkáltunk ünnepi vacsikra, meg olyan is volt, hogy hozzánk jöttek ünnepi vacsizni.
Az evezősök szülinapi meglepetése az volt, hogy reggel negyed 6kor be akartak dobni a vízbe, de sikerült kidumálnom magam szerencsére. Mellesleg kiderült, hogy ahol evezünk vannak cápák, ugyanis ott nyugodt a víz ezért ott rakják le a tojásaikat.... és én még azt hittem, hogy a Duna a veszélyes az örvények miatt...
A szülinapomon a suliban mufty day volt, ez az a nap, amikor nem kell egyenruhában menni suliba, kb 2 ilyen van egy évben, vicces, hogy pont a szülinapomra esett. Itt egyébként az a szokás, hogy a szülinapodon annyiszor vernek vállba ahány éves vagy, még mindíg fáj a vállam kicsit.:)
Már sajnos a tanárok is úgy látják, hogy beilleszkedtem, úgyhogy van már házim is, ma pl 2 órát játszottam egy assessment task megírásával... sebaj, legalább a végén még megtanulok angolul is.
Jövő szombaton megyek az első evezős versenyemre, nagyon kiváncsi vagyok, meglátjuk mennyire kemény ez az aussie mezőny.
Egyébként most kezdem érezni, hogy miért élvezni mindenki ennyire ezt a helyet... itt a hétvége olyan, mint ha nyaralni menne az ember. Szombaton felpattansz a buszra, 10 perc alatt a parton vagy, fürdesz egyet az óceánban a haverokkal, esztek valamit satöbbi, úgy el lehet tölteni a napot, hogy észre sem veszed, hihetetlen jó.

Hát ez a nap is ezek közé tartozott, lassan megyek aludni, holnap ismét korán kelés meg oskola.

szitiii

Igen, végre sikerült eljutnom a belvárosba, nagyon tetszik.
Pörgős, nyüzsgő hely, mint akármelyik világváros - hiszen Ausztrália ide, Ausztrália oda, Sydney-t azért már utolérte a világ... de mégis van az egészben egy kis tengerpart, egy kis piknik a város közepén, egy pár pálmafa, és adag mosolygó ember.De kezdem az elején.

A héten elég sok időt töltöttem a evezősklubban, élvezem nagyon, két hét múlva megyünk kempingezni a srácokkal, sőt, szombaton együtt mentünk rugby meccsre, utána pedig egy ilyen klub szerűségbe, szerencsére nem volt gond a 18+-szal- mert itt elvileg sehova nem lehet bejutni ha 18 alatt vagy - könnyen bejutottam és elég jól szórakoztam.A héten összebarátkoztam kicsit a többi cserediákkal, főleg németek, jófejnek tűnnek, meghívtak hétvégén szörfözni és úgy néz ki, hogy együtt megyünk Új-Zélandra jövő hónap elején. Ez még nem fix, a szervezet csinál ilyen utakat a cserediákoknak, most kontakáltunk velük.
Vasárnap pedig egy magyar ismerősnél voltam hivatalos ebédre, amit egy tengerparti séta majd pedig városnézés követett. Nagyon jó helyen laknak, Bondi beach a kerület neve, a leghíresebb ausztrál tengerpart, nem szebb mint a mienk itt, csak sokkal közelebb van a városhoz, ezért elég felkapott. Mitagadás, jól esett a húsleves erőspistával utána pedig pörkölt nokedlivel. Nagyon aranyosak voltak, értem is jöttek, haza is hoztak, pedig ez minimum egy órás út tőlem hozzájuk. A város pedig ahogy már írtam gyönyörű, nagyonnagyon tetszik. A belváros maga nem olyan nagy, jó a közlekedése meg minden, de maga Sydney hatalmas. 2-3 órát simán lehet autókázni a-ból b-be. Mondjuk a lakosság is közel fél Magyarországnyi.

A suli még mindíg elég könnyű, és ugyanezt mondják a német meg az olasz srácok is, úgylátszik Európa tud valamit.

Tegnap este egy családi barát szülinapját ünnepeltük itt a házban, 40 ember, és rengeteg kaja. Amit nekem kellett nagyrészt megennem, de ezt nem sajnáltam annyira. Annyira sokat ettem, hogy muszáj volt leírnom.... még a reggeli evezésnél is rosszul voltam kicsit.

Mellesleg Kierannal nagyon jóban vagyunk már, péntekenként rendszeresen jön hozzánk vacsizni, már együtt szídjuk a piroslámpákat reggel, és mindenféle mókás játékot is játszunk, például reggelente amikor felvesz nem áll meg, csak lelassít, és be kell ugranom a kocsiba...bár ezt inkább ő élvezi...

Most indulnunk kell, megyünk vacsizni valahova, félig az én szülinapom megünneplésére, félig pedig egy kisebb ünneplésre a tegnap esti szülinapos tiszteletére, de igyekszem írni még.

Sydme

Mostanában annyi a dolog, hogy ritkán van időm blogot írni - szerencsére - így legalább van sok mesélni valóm nektek mire eljutok ide.

Nyugis hetem volt, elsősorban annak köszönhetően, hogy nagyon nagy szél volt ( sok helyen brutál vihar Sydney körül) így nem nagyon tudtunk evezni, egészen péntekig, addig reggelente megcsináltuk a délutáni erőnléti edzéseket evezés helyett, így a délutánok mindig lazák voltak, de pozitív értelemben. Volt hosszú kutyasétáltatás a host-tesómmal (btw a kutyának levágták a szőrét, nagyon viccesen néz ki szegény), meg átmenés esténként a haverjaihoz, olvasgatás itthon, tengerpart meg minden.

A suliban elkezdődtek a tesztek, annyira nem vészes, csak mindíg kis időbe telik mire megértem az összes kérdést, de a nagy része általában megy, és elég könnyű. Például matek tesztet írtam pénteken, a kérdések 80%-a nagyon alap volt, a maradék kicsit gondolkodós, meg kicsit nehezebben lefordítós, nem tudom hogy sikerült, mert nem volt időm befejezni, túl sok időt vett el a fordítás.
Szerdán utolsó órában nem mentem órára, hanem elmentem egy group-partyra. Minenkinek van egy groupja, de erről már meséltem( ez az a dolog amikor be kell ülni egy terembe 15 percre a semmiért). Néha vannak ezek a group-partyk amikor is az egész csoport vagy elmegy valahova (mozi, bowling, tengerpart, tenisz) és jól érzi magát vagy csak pizzát rendel a suliba és jól érzi magát. Szóval szerdán elmentem egy másik csoport partyjára, mert elég jóban vagyok a tanárukkal - ő a földrajz tanárom - és mondta, hogy persze jöjjek nyugodtan. Egész jó volt, abban a csoportban van pár jófej srác akivel elég jóban is vagyok, meg a tanárral is tök jókat szoktam beszélgetni. Vicces volt hallani tőle, hogy "háááát, ez a suli okés, de azért nem a legjobb, meg kell válogatni, hogy kivel vagy jóban, mert sok a tróger". Ez főleg azért volt vicces, mert eddig minden tanár halálra dícsérte a sulit, gondolom ez kötelező nekik. De aggodalomra semmi ok, meg is válogatom, hogy kivel haverkodom.

Pénteken végre eveztem reggel, most volt először resistance-rowing edzésem, ami abból áll, hogy a hajóhoz köztnek egy massive vasdarabot - írtózatosan lelassítja a hajót - és mosolygva nézik ahogy leevezel 20 km-t.
A délutáni edzés után Kieran nálunk vacsorázott ( ő a srác aki mindíg visz edzésre). Tök jó, lassan már ilyen családi barát, az egész család csípi őt, és úgy látom ő is szívesen jön hozzánk, ez a pénteki vacsi szerintem rendszeresítve lesz. Le is fotóztam őket, mert tényleg vicces hangulata volt az egésznek. Anyuka, nagylány, apuka, a csávó aki csinálja a szőnyeget a nappaliba (én se tudom miért vacsizott velünk) és Kieran.

Szombaton eljött az autómosás napja, elég necces volt az egész, de a lényeg, hogy jól sikerült.
Reggel 6-kor kellett volna találkoznunk Kierannal a szokott helyen, 6 után 6 perccel hívot, hogy úton vagyok-e? A helyzet az volt, hogy Ő ébresztett. Úgyhogy értem kellet, hogy jöjjön. Kicsit késve megérkeztünk a klubba, megcsináltuk az edzést gyorsan, és utána elkezdtünk készülődni az autómosásra. Csináltattunk pólókat a csapatnak, meg valaki hozott nekünk reggelit, hogy ne üres gyomorral gyűjtsünk pénzt a klubnak. Ennek mindenki nagyon örült, a képen épp reggelizés van, közben pedig az egyik edző magyarázza, hogy fog zajlani a mosás. Egész reggel szakadt az eső, mindenki azt hitte, hogy nem lesz semmi az egészből, de amint elkezdtük kisütött a nap, és több mint 1000 dollár lett az egészből. Nagyon jó hangulata volt az egésznek, a végén kaptam egy melegítőt amit az ausztrál válogatott használ, nagyon örültem neki. Kezdek nagyon jóban lenni az edzővel meg a srácokkal is. Az autómosós képek elég rossz minőségűek, a reggeli rohanásban elfelejtettem elvinni a gépem így rákényszerültem a telefon használatára.

A szombat hátralevő része is igen mozgalmas volt, volt focimeccs nézés a nagylánnyal, meg volt haverkodás az egyik osztálytársamnál este.

Vasárnap pedig megvolt életem első rugby meccse. Élveztem nagyon, kicsit mozgalmasabb mint a foci, bár lehet, hogy csak azért érzem így, mert most láttam először meccset élőben. Utána volt fotózkodás a játékosokkal, mert a Kennek van valami spanja aki be tudott vinni minket az öltözőbe, úgyhogy megbizonyosodtam arról, hogy tényleg baromi nagydarab srácok ezek, csak azért tűntek kicsinek mert nincs rajtuk olyan nagy védőcucc mint az amerikai focisokon. Mellesleg itt nagyon megy az egymás gyilkolása a pályán, legalább 5 játékost kellett leszálítani a pályáról. Kicsit olyan az egész mint a gladiátor viadalok voltak régen, csak új verzióban, labdával és a tömeg nem akkor örül ha meghal az egyik fél hanem ha pontot szerez.

Hát ezek voltak a hét főbb eseményei, most pedig mennem kell készülni a holnapi órákra. ( najó... kezdődik a két pasi meg egy kicsi)

After a month, mate!

Szombaton volt négy hete, hogy elindultam otthonról. Elég eseménydús négy hetem volt, ennek köszönhetően gyorsan telt. Még mindig megvan a nyaralás érzésem kicsit, először azt hittem, hogy elmúlik majd ha hozzászoktam a dolgokhoz, de mivel már nagyjából mindenhez hozzászoktam, és még mindig megvan az érzés, arra a következtetésre jutottam, hogy talán ilyen az élet Ausztráliában.(?)

Szombaton edzés után elmentünk Kierannal plakátokat ragasztgatni a környéken, mert jövő hétvégén pénzgyűjtés lesz az evezős klubnak (erről majd később), és nagyon meglepő volt, hogy akármilyen boltba, kávézóba, étterembe mentünk be, hogy megkérdezzük kirakhatunk-e plakátokat ott, Kieran 15-20 perceket beszélgetett az eladókkal, a munkáról, az evezésről, a hajókról, arról, hogy hogy vannak, meg ilyesmi. Először azt hittem, hogy ismeri ezeket az embereket, de a 4. ilyen után már muszáj volt megkérdeznem, hogy ezek az ismerősei-e? Ő pedig meglepődve a kérdésen, annyit mondott, hogy "nem, dehogy, miért kérdezem?" És talán ez az egyik legjobb dolog az Ausztrálokban, hihetetlen barátságosak, nagyon tetszik.
Ez a pénzgyűjtés is vicces, nem az van mint az otthon megszokott, hogy adó 1%-ért könyörög mindenki vagy valami hasolnó. Nem ám. Itt autómosás lesz szombaton, mi fogjuk mosni azok autóját, akik szeretnének adományozni az evezős sportnak, és ők amíg várnak BBQ-t is ehetnek a parton. Elég vicces lesz, tuti fényképezőgéppel megyek.

A szombat esti program egy kisebb összejövetel lett volna az egyik srácnál, de skippeltem. Egyrészt nagyon fáradt voltam, pörgős volt ez a hét nagyon, és ugye szombat reggel is eveztem, 6-ra mentem és 12 után értem haza...
Másrészt a Ken meghívott az egyik barátjához meccset nézni. Kezd megtetszeni a rugby, meg több kedvem is volt odamenni, és tök jó volt. Most van az ausztrál rugby bajnokság, mindenki nagyon rá van pörögve.
Úgyhogy este meccsnézés, chips, sör, poénkodás, jó volt nagyon.
Mellesleg jövő héten megyünk meccsre, a Manly Sea Eagles - a helyi favorit - itthon játszik jövő hétvégén, úgyhogy kötelező kimenni.

Ken megmutatta nekem a Bottler drive-thru nevű dolgot, ami egy alkohol bolt, ami olyan, mint amikor autóval mész a mekibe. Nagyon vicces így magyar zérótolerancia szemmel nézve. Begurulsz, veszel valami piát, ha akarod megiszod a kocsiban, vagy haza is viheted. Ugyanis itt kb 5 sörig lehet vezetni.

Az egyetlen rossz a héten csak az volt, hogy kiderült, hogy Kieran 1-2 hónapon belül elköltözik, és akkor valószínűleg reggelente nem fog tudni vinni, úgyhogy még kérdéses, hogy hogy lesz ez megoldva, de ezt majd a jövőbeli Mityók fogja megoldani...(Ted után szabadon:) )

Ma délután lementünk a tóhoz, nagyon jó idő van, szerintem 25C+ legalább, úgyhogy kenuztunk egyet a tavon, meg fagyiztunk. Lassan egy napja írom ezt a bejegyzést, mert mindíg menni kell valahova, hazaérünk, akkor írok még és mielőtt befejezném, megint menni kell, és így egyre több az infó...:)

Hallgassatok Lupe Fiascot.

Mindennapok

Sajnos mostanában nem igazán volt időm írni, igazából azt is írhatnám, hogy nem igazán volt
időm.

Beindult az evezés, és most érzem csak, hogy akármilyen gyönyörű a hely, jó fejek az emberek, az edzés az mindenhol edzés. Az elmúlt napokban 4 körül keltem, és eveztem suli előtt, majd délután visszamentem kondiedzésre, elég kimerítő, szerencsére holnap reggel off. De élvezem, jók az edzések meg mindenki nagyon jóarc a klubban, jó oda lejárni. Reggelente a háztól 10 perc bringázásnyira lévő buszmegállóban találkozom Kierannal, aki visz majd edzés után hoz is. Ahogy észrevettem a reggel nem az erőssége. Ma például álltam a buszmegállóban, láttam hogy jön, kezdem levenni a táskám, kikapcsolni a zenét meg ilyesmi, de Ő teljesen rezzenéstelen arccal továbbment, felém se nézett a kocsiból. Próbáltam hívni, hogy itthagyott valamit(!), de a telefonjára se válaszolt. Kicsit kétségbeejtő volt, vajon mit csináljak reggel 5-kor egyedül ott? Menjek haza? Menjek bringával edzésre? Szerencsére miközben én próbáltam megtervezni a napom, neki eszébejutott, hogy ott van az a magyar gyerek a buszmegállóban, és visszajött értem. Elég jót röhögtünk ezen az egészen edzés után.
Be kell ruháznom ilyen speckó lámpákra, amiket a hajóra kell tenni reggel, mert nagyon sötét van még mikor vízre megyünk, és nem szerencsés kivilágítatlanul cikázni a hajók között.

Suliba is járok két edzés között, ott nagyjából változatlan a helyzet, leszámítva azt, hogy hétről hétre mindent egyre jobban megszoktam, már csomó névhez tudok kötni embereket, anélkül, hogy körül kéne írni, hogy ki az ha beszélnek róla. Ma egy svéd srác mellett ültem több órán is, aki 3 éve él itt, az apukája munkája miatt hol itt, hol Svédországban élnek. Ő az első, aki nem szereti az helyet és az embereket. Egész nap hallgattam, hogy túl meleg van, hülyék az emberek, csúnyák a lányok, Svédország szebb, okosabbak az emberek, szépek a (190-cms szőke 50kg-s) svéd lányok, és ami a legfontosabb OTT JÓ HIDEG VAN! Hát nem tudom, engem annyira nem győzött meg, de vicces volt az egész, ahogy a srác előadta a dolgot.

Most nem tudok többet írni, mert elég fáradt vagyok, majd a hétvégén igyekszem részletesebben leírni a dolgokat, de a lényeg, hogy minden szép és jó.

És itt van egy kép, hogy azért éreztessem veletek, hogy milyen környezetben telnek ezek a fárasztó mindennapok....

Busy Weekend

Ez az első pörgős hétvégém, élvezem nagyon, bár kicsit lefárasztott, pedig még csak szombat éjjel van.
Péntek este kezdődött a móka, átmentünk egy sráchoz hatan, és akkor az volt, hogy majd meglátjuk. Ott ment a haverkodás, kicsit úgy éreztem magam mintha a Skinsben lennék.(angol sorozat) Utána moziba mentünk, de mint kiderült erről nagyjából az egész osztályom tudott, mert vagy harmincan voltunk ott, a District 9-et néztük, nemsokára kijön otthon is, nem tudom eldönteni, hogy jó-e, kicsit értelmetlen meg kicsit jó is, döntsétek el ti. 9 körül lett vége a filmnek és mikor mentünk haza olyan volt, mintha hajnali 2 lenne. Ugyanis - mivel ez ilyen nagyon kertváros jellegű része Sydneynek - itt este nincs mozgás. A felnőttek otthon vannak, a 18 fölöttiek valami helyi klubban a 18 alattiak meg moziban vagy házibuliban. (Itt nagyon strict a 18+, sehova nem jutsz be és semmit nem kapsz meg a boltban 18 alatt, úgyhogy a fiatalok házibuliznak, de nem olyan házibulik mint otthon, 150-200 főnél kezdődik itt a házibuli, elvileg jövőhéten én is megyek, kíváncsi vagyok rá.)
10-kor már aludtam, ugyanis reggel 5-kor kellett kelnem, mentem evezni.
Még sötét volt mikor odaértünk Kieran-nel ( ő visz reggelenként). Mikor ott voltam 3 napja délután, láttam 4-5 jó nagy darab srácot, gondoltam, hogy van itt pár nagy srác, mint mindenhol máshol, de reggel 25 ilyen srác fogadott. Én voltam a legalacsonyabb és a legfiatalabb, a hozzám legközelebbi 17 éves.
Vízre szálltunk, egy négyes, pár dubló és jó sok szkiff, köztük én is. Az edzés 2x8000m volt, benne piramisos tempóváltások, nagyon jól esett újra evezni, és azt mondta a végén az edző, hogy nem is olyan rossz. Edzés alatt voltak olyan szkiffek akiket csak a rajtban és a célban láttam, a kettő között egy pillanatra sem, volt pár akikhez tudtam ragadni, és 2-3 akiket megvertem, ez nem olyan rossz és azzal is vígasztalhatom magam, hogy idősebbek mint én.:)
Viccesek a fiúk, az egyik srác egész végig Family Guy mondatokat idézett, nagyon hangosan és nagyon jól utánozta a sorozatot, vicces volt. Bár annyira nem volt vicces, amikor sokkal előttem evezve mondogatta a vicces mondatait ugyanazzal a hangerővel...
A vízi edzést követte egy 40 perces kondi, 2 féle kondijuk van, egy erő és egy állóképességi. Ma az állóképességit csináltuk. Sokat kondiznak, minimum heti 4x, főleg délután meg hétvégén, és elég jó edzésük van, profi gépekkel.
Ekkor már elég rendesen ki voltam merülve, és rossz volt hallani amikor az edző mosolyogva közli, hogy most 30 perc folyamatos ergózás jön. (Evezőpad, otthon télen használjuk főleg amikor nem lehet evezni) Ezt is megcsináltuk és ezzel vége volt az edzésnek, az a helyzet, hogy nagyon jól esett.
Mellesleg itt az év minden napján lehet evezni, és 1-2 ergó edzés van minden héten beiktatva.
Ja és az ergók ilyen speckó csúszkálós ergók, amik sokkal jobban visszaadják a mozgást mint a simák, soha nem próbáltam még ilyet ez előtt, egész jó, bár elsőre fura.
Ami pedig nagyon kemény, hogy az ÉVES tagdíj 120 dollár, ami nincs 20.000 Forint, nevetséges.

11 körül hazaértem, gyors reggeli a családdal, és irány a tengerpart, eljött a kutyasétáltatás ideje. Nagyon szép nap volt ma, 25 fok körül, szinte nyár, gyönyörű volt a tengerpart, élveztem nagyon.
Ebédeltünk is a parton.
Ezek után haza, volt kb 20 percem, ugyanis mentem horgászni az osztálytársakkal, amiből végül nem lett horgászás, csak "chill out" az egyik srác házában, ezek a képek ott készültek, brutális kilátás van innen, a képek nem adják vissza annyira sajnos. (Ezek a 2-3-4 millió dolláros házak, félelmetes)
7 körül értem haza, vacsiztunk, a Ken nagyon finom halat csinált, és utána jött a családi társasjáték, nem tudom mi a neve a játéknak, párokban voltunk (anyuka+apuka, kislány+barátnője, nagylány+én) és mindenféle kérdésekre kellett válaszolni, nem teljesen értettem a lényegét, de igazából vicces volt, olyan kis aranyos esti program...
Utána volt még kis dumcsi meg kis filmézés, és most így fél 12-kor be is fejezem a blogot, mert kissé alváshiányos vagyok.:)

Row it!

Ma megnéztem a leendő evezős klubomat. Nagyon komoly a hely, több szempontból is.

Gyönyörű helyen van, az óceán egyik öblében van az edzés, fura lesz, hogy nem valami sár-jellegű dolog lesz alattam mikor evezek, hanem olyan tiszta víz, hogy akármilyen mély, átlátom, és korall meg halacska van benne.

Maga a klubház teljesen modern, két épületből áll, az egyiket 1 hónapja adták át, ott van a konditerem meg az öltöző. A konditerem simán elmenne egy renden konditeremnek mint amilyenek vannak a városban, és kb 25 db ergójuk van, ez egy halandó nem-evezősnek nem mond semmit, de ez tényleg sok.

A hajótárolóban kb. 80-90 hajó van, minden egységből van sok, természetesen szkiffből a legtöbb. A legszarabb hajó a swift-racing, és van egy-két no-name edzőhajójuk, ami otthon simán versenyhajó.

Jófejek a srácok lent, így elsőr elegalábbis, ugyanaz az idióta evezős-vér folyik az ereikben, nem lesz nehéz beilleszkedni.:) Az egyetlen para az egészben, hogy reggel 5.15-kor van edzés, de azért ez nem olyan vész. VICCELTEM, EZ NAGYON DURVA, MINDEN REGGEL 5.15-RE ODA KELL ÉRNEM! Utána suli, és délután visszamehetek kondizni...keményen nyomják. Bár meg is látszik, a klubnak 5 versenyzője indult a Pekingi olimpián meg ilyesmi... ja és az egyikük fog reggel vinni edzésre, mert viszonylag közel lakik hozzám. Legalább elmondthatom, hogy olimpikon furikázott edzésre. :D

Az első igazi hétköznap

Bizony, ma megtörtént. Megvolt az első átlagos napom.

Reggel felkeltem, már megvan a szokásos menet, 10 perc szundi, tusolás, reggeli, közben kis TV, és már kb rá se kell néznem az órára, ahhoz, hogy tudjam mikor induljak el meg ilyesmi.
A suliban már megvan a bringám megszokott helye, assembly előtt mindig kimegyek az oven-re, ott vannak a spanok, megy a reggeli poénkodás suli előtt. Lassan kezdem megtanulni, hogy milyen óráim vannak, és hogy melyik teremben. Tudom, hogy melyik óra milyen lesz, melyik jó, melyik unalmas, meg ilyenek.
Suli után haza, gyors kaja, pihi, és ez után fog jönni majd az edzés vagy a szörf nyáron, ma még csak punnyadás volt a host-tesómmal.
Szegénynek elég rendesen betett a jetleg, reggel mikor elmentem suliba már ébren volt, feküdt a nappaliban és tévézett, és mikor hazaértem - 7 órával később - konkrétan ugyanabban a pózban feküdt, és nézte a TV-t ilyen félig halott fejjel. Így egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni, elég mókás volt. Bár fél órával később én is ugyanezt csináltam a másik kanapén mellette....

Úgyhogy úgy érzem, lassan kezdek berendezkedni az életre, már csak az evezés nincs letudva, de még a héten ez is meglesz.

Az egyetlen gond, hogy szinte minden nap esik. De nem ilyen kis zápor vagy ilyesmi, hanem massive jégeső, elég para.

A hét másik eseménye, hogy sikerült kontaktálnom a Mama sporttársnőjének a férjének az itt élő rokonaival - tehát gyakorlatilag semmi közöm hozzájuk - , akiknek hoztam ajándékot, és nagyon aranyosak. Máris meghívtak hétvégi ebédre, és minden levelükben leírták, hogy ha bármi gond van csak szóljak nekik, jó egy ilyen biztos pont azért.

A hétvégén voltunk bringázni a Kennel, van egy kis tó itt a közelben (fél balaton), azt bejártuk, utána elmentünk a Ken barátjának az éttermébe a tóparton, odajött a család többi tagja is, és ettünk egy jót.

Nagyjából ez történt eddig a héten, most mennem kell, kezdődik a 2 and a half men.

School

Írok egy kicsit a suliról, mert teljesen más, mint itthon, szerintem megér egy bejegyzést.

Az ausztrál sulik az angol rendszert követik, egyenruha, szigorú szabályok, amik annyira azért nem is szigorúak és ilyesmi. Az egyenruha nem nagy cucc, télen, ("télen") hosszú gatya, póló, pulcsi, és fekete cipőt kell hordani hozzá, fehér zoknival. Nyáron kb. ugyanez, csak a szürke hosszú helyett szürke rövid gatya van. És van sport-uniform is, piros póló és fekete rövid gatya. Ha nincs rajtad, akkor nem engedik meg, hogy részt vegyél a sport órákon. Nem vészes ez az egész, hozzá lehet szokni, és legalább reggel nem kell foglalkozni azzal, hogy mit veszel fel, ezzel újabb 10 percet lehet alvással tölteni.:)

A suli általában 8.30-kor kezdődik, kivéve szerdánként, mert akkor csak 9-kor. Először van egy assembly group nevű dolog, ami kb olyasmi mint a reggeli mifkad téri infó-osztás Szarvason. Mindenki szépen beáll a helyére, a csoportjával (erről majd később), és nicely and quietly végighallgatja a tanárok mondanivalóját, illetve az aznap várható eseményeket. 10-15 perc az egész. Utána jön az első óra, ami 75 perces, ez kicsit soknak tűnhet így elsőre, de.... de az is. Nagyon hosszú. Ezt követi az 5! perces szünet - ami arra elég, hogy átsétálj a következő órára - és kezdődik a második 75 perces óra. (Hozzá lehet szokni, de azért kicsit fárasztó.) A második óra után van egy 20 perces "recess", ilyenkor meg lehet reggelizni meg ilyesmi.
És ezt követi a group, amit már megemlítettem feljebb is a reggeli beállásnál. Mindenki be van osztva egy ilyen groupba, vegyesen minden évfolyamból, és mindig a recess után be kell menni a group-termedbe, és 15 percig csöndben kell ülni. Teljesen értelmetlen, ez az egyetlen hülyeség amit nehezen viselek. Megkérdeztem a tanáromat, hogy mire jó ez, és azt mondta, hogy le tudják így ellenőrizni, hogy senki nem ment el a reggeli assembly után. Nem értem, hogy miért nem elég az, ha a tanár az óra elején beírja a naplójába, hogy ott vagyok-e vagy sem...
A 15 perces semmittevést követi a harmadik óra, szintén 75 perc, majd ebédszünet, ami 45 perces, és végül a negyedik - még mindig 75 perces - óra.

3-f4 körül van vége a sulinak. Ami fura, hogy suli után mindenki egyből hazamegy, semmi közös progi, vagy ilyesmi. Először megijedtem kicsit, de kiderült, hogy ez csak a télnek ("télnek") köszönhető, ugyanis az aussiek nagyon nem bírják a telet. ("telet"):)
Nyáron minden nap szörf és tengerparti mókázás követi a sulit, nagyon várom már.

A büfé elég gyenge a suliban, meg se közelíti az Ildi+Árpi féle otthonit, és nagyon drága, úgyhogy ez elég nagy negatívuma a sulinak. Csak, hogy átlássátok az árakat, egy chicken-burger 5 dollár, ami kb 800 forint, és minden más ilyen árban van az otthoniakhoz képest.

A szerda a kivételes nap, amikor csak 9-re kell menni, aznap van a kötelező sport óra mindenkinek, így szerdán olyan ruhában mész amilyenben csak akarsz, de nálad kell, hogy legyen a sport-uniform. És szerdánként "csak" 60 percesek az órák. Jó egy kis lazítás a hét közepén, ez tetszik.

Már van ilyen legjobb span a suliban, Fadim, néger, muszlim gyerek, nagyon csípem, kb egész nap vele vagyok. Éljen a multikultúra.:)

Egyébként hazajött az anyuka és a nagylány, nagyon jófejek, már az első este tök jól el tudtunk beszélgetni, hoztak nekem pólót meg csokit Svájcból, aranyosak nagyon.

Mára ennyit, ma lesz a kislány szülinapi bulija. 20 db 9 éves kislány lesz a házban, sounds like fun! Valamint egy 1000 karakteres összehasonlító esszét kell írnom két balladáról, és ahogy látom ez nagyon sokáig fog tartani....

Élet az első hét után

Ezennel hivatalosan is letelt ittlétem első hete, durva, hogy egy hét alatt mennyire hozzá tudtam szokni a dolgokhoz, bár a következő 45(?) hét biztos rásegít még egy kicsit.

Szombaton elmentünk Kennel és Chantellel(a kisebbik lány) mini-városnézésre, csak itt a környéken voltunk, megnéztük a tengert, a hegyeket, Ken golfklubjában is voltunk, régen elég komolyan golfozott, csapatversenyeket is nyert meg ilyenek. Eszméletlenül szép a környék, ez a pár fotó itt közel sem tudja visszaadni a látványt. A golfpályán BBQ-val vártak minket, úgylátszik mindenki BBQ-t eszik itt, mondjuk tényleg nagyon finom. Ken megmutatta nekem a szörfsulit ami itt a legjobb, ha kicsit jobb lesz az idő elkezdem. Néztem a "pro-surfereket" a partról, elég jónak tűnik a dolog, kíváncsi vagyok mennyi időbe telik megtanulni, legalább alap szinten.
Vasárnap a bevásárlás napja a Sadlier családnál, úgyhogy elmentünk a Mall-ba. Az első megjegyeznivalóm ezzel kapcsolatban, hogy hatalmas. Kb 3 mammutnyi épület, és az egész nyitott, hiszen olyan meleg van általában, hogy nincs értelme zárt helyiségeket csinálni. A rengeteg bolt közül összesen kettő volt, amit ismertem, a meki és a footlocker. A többi mint teljesen új, nagyon kevés európai dolog van itt. A másik dolog ami feltűnt, hogy biztos hogy nem az apuka intézte a bevásárlást idáig. Bementünk az ausztrál tescoba, és látszott, hogy teljesen el volt veszve, nagyon sokáig tartott beszerezni a vacsit, de végül összehoztuk. Egyébként egész jókat főzött Ken esténként, pedig állítása szerint ő csak desszertet tud csinálni. Van pár nagyon fura kajájuk, ami pozitív csalódás volt az a chips-szendvics(kenyér+vaj+chips) és a banán-szendvics(banán+kenyér):D de a legjobb dolog az a meat-pie, pite, benne hús, és az egész meg van melegítve, nagyon jó. A negatívum pedig a Vegemite, ilyen ausztrál krém, borzasztó, de tényleg. Olyan mint a kutyakaja, képtelen voltam kétszer beleharapni a vegemite-os szendvicsbe. Állítólag hozzá lehet szokni, és ha sokat eszed, szeretni fogod, mint az olivabogyót...

Hétfőn volt Chantelle szülinapja. Reggel 6-kor felvert mindenkit. Kent azért, hogy megkapja az ajándékait, engem meg azért, hogy megmutassa őket. Zárójelben, itt olyan 8 körül kell kelnem, a suli 9-kor kezdődik, bár van olyan nap, amikor fél 9-kor. Ehhez elég könnyen hozzászoktam... Aznap este volt egy kis családi vacsi, megismertem Ken anyukáját, testvéreit, és azok gyerekeit. Mindenki nagyon aranyos volt, sokat kérdeztek Magyarországról, és a végén kiderült, hogy alapvetően ugyanúgy működik a két ország, nagyon sok minden hasonló. Bár még mindíg nincs itt az egész család, pénteken jön meg az anyuka és a nagylány.

A suli változatlan, leszámítva azt, hogy egyre inkább jóban vagyok a srácokkal, és kezdem átlátni, hogy ki-kivel van jóban, ki-kivel járt, meg ilyenek. Ja és kaptam egy bringát kölcsön, így 8.55-kor kell elindulnom, hogy beérjek 9-re.:)
Még mindíg nincs egyenruhás kép, de ígérem, hogy még a héten meglesz, meg csinálok sulis képeket is.

A hét legviccesebb pillanata tegnap volt, amikoris az egyik srác angol órán megkérdezte tőlem, hogy hogy kell betűzni az egyik szót. Azthittem viccel, de nem, halálosan komoly volt a kérdés.

Ma suli után elmentem egy közeli konditerembe, nagyon jó, rengeteg gépük van, és 15 perc bringával, úgyhogy lehet, hogy rendszeresíteni fogom. Bár jövőhéten megyek evezni, nem biztos, hogy belefér mindkettő.

Nagyjából ezek az első hét legfontosabb eseményei, úgyhogy megyek is vacsizni lassan...

This is MASSIVE.

Massive. Az ausztrálok kedvenc szava. Mindenre ezt hasznlják, de tényleg, legyen az valami jó dolog, vagy nagy, vagy izgalmas, az massive.
Kezdem nagyon megszeretni a helyet, több okból is. Egyrészt gyönyörű, bár nagyon sokat még nem is láttam belőle, holnap megyünk sightseeing túrára a Kennel (a host papával). Másrészt a suli nem is olyan strict, mint amilyennek az igazgató elmesélte. A diák mindenhol diák vaze.:D Már elég sok arccal jóban vagyok, pedig ez csak a harmadik napom volt, de úgylátszik nagyon szeretik az európaiakat, mondjuk nincs sok fogalmuk Európáról, volt olyan csaj aki azt hitte, hogy Hungary is in Germany, de a barátnője egyből leszólta, hogy ne mondjon hülyeséget, hiszen "that's in China".... De ettől függetlenül nagyon jófejek, tényleg nagyon lazák, tudják, hogy kell élni. Az angoljuk pedig egyáltalán nem vész, nincs olyan durva akcentusuk vagy ilyesmi szerencsére.

A család is nagyon jófej, bár az anyuka meg a nagylány csak jövőhéten jönnek haza, de az apuka jól tartja a frontot. Kiderült, hogy minden szombat este Battlefieldezik online a spanjaival, és ők is csinálnak Lan-partykat!!! Meséltem, hogy én is voltam ilyenen otthon, úgyhogy Ken már meg is rendelte nekem a játékot E-bayen, hogy tudjuk együtt nyomni szombat este.

A bőröndöm is megvan, úgyhogy tényleg minden rendben. Bár ruhára nincs szükségem, hála az egyenruhának...

The beginning

Mielőtt elkezdeném leírni a kijutásom igencsak hosszú történetét, szeretném megköszönni mindenkinek a meglepetésbulit, aki ott volt annak azért, aki szervezte annak azért, aki pedig egész nap furikázott, annak azért.

Szombat este indultam otthonról, az egész nap a várakozás jegyében telt. Vártam hogy elinduljak, nagyon. Délután fél öt körül indultunk otthonról, nem volt vészes, kivéve azt, amikor kiléptünk a kapun, és realizáltam, hogy elég soká látom újra a Pejkó utcát. A másik necces pillanat pedig az volt, amikor becsekkoltam a reptéren, mikor átléptem a kapun rájöttem, hogy nincs innen nincs visszaút.

Az útvonalam Budapest-London-Hongkong-Sydney volt. Eredetileg. A londoni gép késett egy órát, valami technikai hiba miatt, így persze nem sikerült elérnem a Hongkongi gépet, úgyhogy ott voltam Londonban este fél 12-kor, és a gép amire áttettek 22 órával később indult. Szerencsére nem voltam egyedül, ott volt velem Fitz, a milliárdos amcsi hoteltulajdonos, aki szintén Hongkongba tartott Londonból, és szintén lekéste a gépet. A British Airwaystől kaptunk mindketten egy szobát a közelben, méghozzá egy négy csillagos Radisson hotelben, ami egész jó volt, bár szívesebben lettem volna úton Hongkong felé. Másnap Fitz elment reggel, mert szerzett jegyet egy korábbi gépre. Mivel nekem volt 9 eltöltendő órám Londonban, bementem várostnézni, úgyse jártam még ott. Bejártam nagyjából az egész várost, gyönyörű csak rengeteg a turista. Este visszamentem a reptérre, és innentől kezdve zökkenőmentes volt az utazásom Sydneyig, és nem is volt olyan vészes az a 22 óra repülés mint amilyennek gondoltam.

Sydneyben persze újabb megpróbáltatások vártak. Először kiderült, hogy a bőröndöm eltűnt, és gyakorlatilag fingjuk sincs, hogy hol lehet, úgyhogy ha megtudom a lakcímem, akkor hívjam fel őket, és kb. 1 héten belül kiküldik... ezt már sikerült megoldanom, állítólag holnapra meg is jön a táska.
A másik a kijáratnál volt, ahol elvileg vártak rám. Gyakorlatilag senki nem volt ott, 1,5 órát vártam, utána felhívtam az emergency numbert, ahol közölték, hogy "ja... te ma jöttél? Azthittük később érsz ide, de nem baj, 20p és ott az ember." Újabb 1 óra várakozás jött, már kezdtem nagyon ingerült lenni, valószínűleg azért is, mert ekkora már 25 órája nem aludtam. Állt mellettem végig egy pasi, amíg vártam, ő is nagyon ideges volt, várt valakit. A telefonban azt mondták neki, hogy egy ázsiai srácot keressen, kék mappával, nem beszél Angolul, és Benc-nek hívják. Igen, ez én voltam. Mi is rájöttünk 1 óra álldogálás után.

De innentől kezdve minden nagyon jól alakult. Kezdve azzal, hogy a csávó egy full-extrás 7-es BMW-vel hozott el a reptérről, végig TV-t néztem a hátsó ülésen.

Megérkeztünk a családhoz, pontosabban az apukához és a kislányhoz, mert a család többi tagja épp Európában utazgat, jövő héten jönnek meg.
Az apuka nagyon jófej, nagyon rendes volt, már van bankkártyám, helyi számom, school uniformom, és láttam a tengert is, hála neki meg a tesójának.

A suli kicsit para, nagyonnagyon strict. Egyenruha, fekete bőrcipő, minden este kötelező 2,5 óra otthoni tanulás, és egy 30 oldalas házirend. Remélem csak meg akarták mutatni, hogy milyen kemények, és a valóság nem ilyen lesz. Holnap lesz az első napom, majd kiderül.

Hát első körben ennyit, mennem kell kerti BBQ sütésre.:)