2009. szeptember 26., szombat
dustoRm sincs már
Nagyon eseménydús hetem volt, ezért nem is nagyon tudtam írni, de így szombat este van időm mindenre, de ez sem lesz így sokáig ( mikor is jössz Oli?:))
Ugye ahogy írtam korábban, ellopták a bringám, ezért sos szereznem kellett egy újat. Az egyik cserenémet mondta, hogy neki is vennie kellett, és ajánlott egy boltot, ahol jó használt bringák vannak. Megnéztem a helyet, és vettem 100 dollárért egy öreg országúti bringát. Örültem, gondoltam, hogy ügyesen el lett intézve. Egészen addig a pillanatig amíg kisétáltam a boltból és megcsörrent a telefonom, Kieran gondlta, hogy szól, hogy e-bayen nagyon jó bringák vannak nagyon olcsón. Gondoltam, hogy jó mindegy, akkora különbség nem lehet... azért megnéztem mikor hazaértem... hatszor jobb bringák, féláron. Na mindegy, ezt legalább senki nem akarja ellopni.
Elég jó idő volt szerdáig, úgyhogy kedden suli után mentünk bbq-zni a tengerpartra. Ezek azok a dolgok, amikhez nagyon egyszerű hozzászokni. Szánsájn, bícs, kaja.
Mellesleg jövő héten valami nagy teszt-sorozat lesz, egész héten teszteket fogunk írni, állítólag kemény lesz.
Ahogy írtam, nagyon szép volt az idő, szerdáig. Szerdán beköszöntött a világvége. Edzésen voltam aznap reggel, mikor odaértünk még sötét volt, de látszott, hogy valami van a levegőben, mindenki azt hitte, hogy köd vagy ilyesmi. Egészen addig hittük ezt, amíg fel nem kelt a nap. Konkrétan minden narancssárga volt. Először azt hittem, hogy nem ittam eleget és halucinálok, de kiderült, hogy mindenki ugyanezt látja. Edzés után nagy nehezen hazaértem (1 méteres látótávolság volt), a suliban pedig nem lehetett kimenni az osztályteremből, úgyhogy 9től 3 ig bent ültem, ez volt a legrosszabb a viharban. Ja aki asztmás volt vagy ilyesmi, azt hazaengedték szó nélkül, mint kiderült az iskola legalább 50%-a asztmás. Meglepő, nem?
Csütörtökön edzés után ( evezős melléklet: húztam egy 8000m felmérőt, 1.54.3 !! Annának üzenem !!) elmentünk palacsintázni a "rockshoz". A rocks Sydney szíve, ott éltek az első ideköltöző emberek, és ismeretlen okból kifolyólag nagyon jó ott a palacsinta. De tényleg, eszméletlen finom volt, és olyan adagokat adtak, hogy elég munkás volt elpusztítani mind. Nagyon jó volt az este, utána még mászkáltunk ott jobbrabalra, megmutattak pár helyet, ment a mókázás, kis teamspirit.
A pancakes at the rocks kicsit elhúzódott, éjfél körül értem haza, amit azért volt necc, mert 4-kor keltem és mentem evezni. Olyan érzés volt, mintha lehunytam volna a szemem és a következő pillanatban ki is nyitottam volna, borzasztó. De az evezés jó volt, edzés után felpakoltuk a hajókat, mert szombaton versenyre mentünk. Edzés után pedig kocsimosást csináltunk a dust storm után, elég jó ötlet volt, minden autó nagyon piszkos volt, úgyhogy elég jó pénzt kerestünk. És mellesleg jó móka is volt, még a Natalie is jött segíteni.
A Kieran munkahelyén csináltuk az egészet, mert ott sok az alkalmazott és az egészet meg tudtuk oldani a parkolóban. Mellesleg a hely ahol dolgozik.... konditerem, medence, brutál ebéd szinte ingyen, minden pénteken munka után tortázás meg iszogatás, eléggé rendben van.
Este megvolt a szokásos vacsi nálunk, utána pedig Kierannél aludtam, mert reggel korán kelés volt, mentünk versenyre. Mellesleg elvileg ha másnál alszom, vagy akárhova elmegyek, akkor írásos beleegyezést kell szereznem a szüleimtől, úgyhogy ezt nem reklámozom az international student supervisoroknál.
A verseny 80km-re volt/lett volna Sydneytől, Penrithben, ahol az olimpiát is tartották 2000-ben. Azért csak lett volna, mert mikor odaértünk kiderült, hogy a szél miatt lefújták az egészet... Kocsiba be, ablakot fel, könyököt ki, kettesbe be és irány haza. Úgyhogy kicsit csalódottan csináltunk egy edzést a klubban, és utána hazamentünk. A nap hátralevő részét pedig a parton tölöttem. Kicsit el is fáradtam így mostanra, holnap pedig ha minden igaz megyek szörfözni pár evezőssel, úgyhogy ma kialszom magam.
Hát ennyi az annyi.
Ugye ahogy írtam korábban, ellopták a bringám, ezért sos szereznem kellett egy újat. Az egyik cserenémet mondta, hogy neki is vennie kellett, és ajánlott egy boltot, ahol jó használt bringák vannak. Megnéztem a helyet, és vettem 100 dollárért egy öreg országúti bringát. Örültem, gondoltam, hogy ügyesen el lett intézve. Egészen addig a pillanatig amíg kisétáltam a boltból és megcsörrent a telefonom, Kieran gondlta, hogy szól, hogy e-bayen nagyon jó bringák vannak nagyon olcsón. Gondoltam, hogy jó mindegy, akkora különbség nem lehet... azért megnéztem mikor hazaértem... hatszor jobb bringák, féláron. Na mindegy, ezt legalább senki nem akarja ellopni.
Elég jó idő volt szerdáig, úgyhogy kedden suli után mentünk bbq-zni a tengerpartra. Ezek azok a dolgok, amikhez nagyon egyszerű hozzászokni. Szánsájn, bícs, kaja.
Mellesleg jövő héten valami nagy teszt-sorozat lesz, egész héten teszteket fogunk írni, állítólag kemény lesz.
Ahogy írtam, nagyon szép volt az idő, szerdáig. Szerdán beköszöntött a világvége. Edzésen voltam aznap reggel, mikor odaértünk még sötét volt, de látszott, hogy valami van a levegőben, mindenki azt hitte, hogy köd vagy ilyesmi. Egészen addig hittük ezt, amíg fel nem kelt a nap. Konkrétan minden narancssárga volt. Először azt hittem, hogy nem ittam eleget és halucinálok, de kiderült, hogy mindenki ugyanezt látja. Edzés után nagy nehezen hazaértem (1 méteres látótávolság volt), a suliban pedig nem lehetett kimenni az osztályteremből, úgyhogy 9től 3 ig bent ültem, ez volt a legrosszabb a viharban. Ja aki asztmás volt vagy ilyesmi, azt hazaengedték szó nélkül, mint kiderült az iskola legalább 50%-a asztmás. Meglepő, nem?
Csütörtökön edzés után ( evezős melléklet: húztam egy 8000m felmérőt, 1.54.3 !! Annának üzenem !!) elmentünk palacsintázni a "rockshoz". A rocks Sydney szíve, ott éltek az első ideköltöző emberek, és ismeretlen okból kifolyólag nagyon jó ott a palacsinta. De tényleg, eszméletlen finom volt, és olyan adagokat adtak, hogy elég munkás volt elpusztítani mind. Nagyon jó volt az este, utána még mászkáltunk ott jobbrabalra, megmutattak pár helyet, ment a mókázás, kis teamspirit.
A pancakes at the rocks kicsit elhúzódott, éjfél körül értem haza, amit azért volt necc, mert 4-kor keltem és mentem evezni. Olyan érzés volt, mintha lehunytam volna a szemem és a következő pillanatban ki is nyitottam volna, borzasztó. De az evezés jó volt, edzés után felpakoltuk a hajókat, mert szombaton versenyre mentünk. Edzés után pedig kocsimosást csináltunk a dust storm után, elég jó ötlet volt, minden autó nagyon piszkos volt, úgyhogy elég jó pénzt kerestünk. És mellesleg jó móka is volt, még a Natalie is jött segíteni.
A Kieran munkahelyén csináltuk az egészet, mert ott sok az alkalmazott és az egészet meg tudtuk oldani a parkolóban. Mellesleg a hely ahol dolgozik.... konditerem, medence, brutál ebéd szinte ingyen, minden pénteken munka után tortázás meg iszogatás, eléggé rendben van.
Este megvolt a szokásos vacsi nálunk, utána pedig Kierannél aludtam, mert reggel korán kelés volt, mentünk versenyre. Mellesleg elvileg ha másnál alszom, vagy akárhova elmegyek, akkor írásos beleegyezést kell szereznem a szüleimtől, úgyhogy ezt nem reklámozom az international student supervisoroknál.
A verseny 80km-re volt/lett volna Sydneytől, Penrithben, ahol az olimpiát is tartották 2000-ben. Azért csak lett volna, mert mikor odaértünk kiderült, hogy a szél miatt lefújták az egészet... Kocsiba be, ablakot fel, könyököt ki, kettesbe be és irány haza. Úgyhogy kicsit csalódottan csináltunk egy edzést a klubban, és utána hazamentünk. A nap hátralevő részét pedig a parton tölöttem. Kicsit el is fáradtam így mostanra, holnap pedig ha minden igaz megyek szörfözni pár evezőssel, úgyhogy ma kialszom magam.
Hát ennyi az annyi.
2009. szeptember 18., péntek
Head Of The Parramatta
Ezen a hétvégén volt az első itteni evezős versenyem, és MEGNYERTEM! Először nagyon meglepődtem, aztán nagyon örültem, aztán még jobban.
Bár nem volt ott az egész mezőny, ez a verseny igazából két nagy csapat közötti prestige verseny - persze volt sok másik csapat is, de rendszerint a két nagy csapat után érnek célba minden évben - így történt idén is, és ebben az évben a mi csapatunk diadalmaskodott a másik fölött.
Az én számomban nagy fölénnyel nyertünk, ugyanis ketten indultunk a mi csapatunkból, és megszereztük az első két helyet. Sok másik számot is a mieink nyertek és amit nem ott másodikok lettek.
Az edző teljesen oda meg vissza volt, hogy mennyire jól ment a csapat idén. Mindenki boldog volt. Kivéve szegény Kierant aki a legjobb időt evezte az egész versenyen - meglepő módon - de diszkvalifikálták mert nem került meg valami bóját. De azért annyira nem viselte meg.
Képek lesznek később, csak a klub fotósa (muhahaha) még nem küldte át nekem a képeket.
Mellesleg én idáig teljesen el voltam ájulva, hogy mennyire jó a mi klubunk, de ma bementem a nagy rivális Sydney Rowing Club klubházába.... Esküszöm jobb mint a legtöbb hotel. Kávézó, ebédlő, medence, plazma TV-k mindenhol, hihetetlen konditerem és hajóállomány. Nagyon durva.
Jövő héten megyek BBQ sütögetni a partra a spanokkal suli után, végre itt a jó idő, úgyhogy beindul az élet.
Már nagyjából ismerem az egész várost, legalábbis ha mondanak egy helyet nagyjából be tudom lőni, hogy merre van, ami nagy szó, mert Sydney 12000km2. Budapest 500. Ez annak köszönhető, hogy Kieran szinte minden hétvégén elvisz valahova, megmutat pár városrészt, ma pl rádöbbentem, hogy a Harbour bridge nem is biztos, hogy a legszebb... ez a híd nekem nagyon tetszik.
Mellesleg nagyon csípem az evezősöket, de tényleg. Verseny után voltunk ebédelni, és megdumáltuk, vagyis megmondták, hogy milyen közös programokra vagyok köteles elmenni velük, hát elég jól hangzott.
Ma ellopták a bringám. Konkrétan a kertből. Borzasztó. Nem csak azért, mert nem az enyém volt, és mert kicsit rádöbbentett, hogy még itt is előfordul ilyesmi, hanem azért is, mert mindenhova azt használtam, úgyhogy most nagyon sürgősen szereznem kell valami bringát, mert nem tudok élni nélküle...
Bár nem volt ott az egész mezőny, ez a verseny igazából két nagy csapat közötti prestige verseny - persze volt sok másik csapat is, de rendszerint a két nagy csapat után érnek célba minden évben - így történt idén is, és ebben az évben a mi csapatunk diadalmaskodott a másik fölött.
Az én számomban nagy fölénnyel nyertünk, ugyanis ketten indultunk a mi csapatunkból, és megszereztük az első két helyet. Sok másik számot is a mieink nyertek és amit nem ott másodikok lettek.
Az edző teljesen oda meg vissza volt, hogy mennyire jól ment a csapat idén. Mindenki boldog volt. Kivéve szegény Kierant aki a legjobb időt evezte az egész versenyen - meglepő módon - de diszkvalifikálták mert nem került meg valami bóját. De azért annyira nem viselte meg.
Képek lesznek később, csak a klub fotósa (muhahaha) még nem küldte át nekem a képeket.
Mellesleg én idáig teljesen el voltam ájulva, hogy mennyire jó a mi klubunk, de ma bementem a nagy rivális Sydney Rowing Club klubházába.... Esküszöm jobb mint a legtöbb hotel. Kávézó, ebédlő, medence, plazma TV-k mindenhol, hihetetlen konditerem és hajóállomány. Nagyon durva.
Jövő héten megyek BBQ sütögetni a partra a spanokkal suli után, végre itt a jó idő, úgyhogy beindul az élet.
Már nagyjából ismerem az egész várost, legalábbis ha mondanak egy helyet nagyjából be tudom lőni, hogy merre van, ami nagy szó, mert Sydney 12000km2. Budapest 500. Ez annak köszönhető, hogy Kieran szinte minden hétvégén elvisz valahova, megmutat pár városrészt, ma pl rádöbbentem, hogy a Harbour bridge nem is biztos, hogy a legszebb... ez a híd nekem nagyon tetszik.
Mellesleg nagyon csípem az evezősöket, de tényleg. Verseny után voltunk ebédelni, és megdumáltuk, vagyis megmondták, hogy milyen közös programokra vagyok köteles elmenni velük, hát elég jól hangzott.
Ma ellopták a bringám. Konkrétan a kertből. Borzasztó. Nem csak azért, mert nem az enyém volt, és mert kicsit rádöbbentett, hogy még itt is előfordul ilyesmi, hanem azért is, mert mindenhova azt használtam, úgyhogy most nagyon sürgősen szereznem kell valami bringát, mert nem tudok élni nélküle...
2009. szeptember 13., vasárnap
summmmmmer
Szinte repül az idő.... úgy telik el egy hét, hogy szinte észre sem veszem, csak akkor mikor ránézek a blogra, és realizálom, hogy már egy hete nem írtam...
Végre itt a jó idő, 30 fok fölött volt a hétvége, de teljesen tűrhető ez, mert mindig van egy kis szél. A hétvégét a tengerparton töltöttem, szombaton pár sráccal voltunk szörfözni, nagyon jó dolog, rendszeresíteni fogjuk. Vasárnap pedig Silvanaval és a Natalieval voltunk a parton kicsit napozni meg úszkálni. Utána átmentünk a Natalieval az egyik barátjához, ott volt egy kis összejövetel, kis bbq, kis sörözgetés, kis frizbizés... Este pedig vacsorára voltunk hivatalosak, ugyanis hazajöttek Horvátországból a Silvana szülei, rengeteget főztek, és kaptam tőlük egy szamaras horvát kulcstartót is.
A héten volt több szülinap - köztük az enyém is, és ezúton is szeretném nagyonnagyonnagyon megköszönni mindenkinek, hogy ilyen sokat írtatok, nagyon örültem - úgyhogy sokat járkáltunk ünnepi vacsikra, meg olyan is volt, hogy hozzánk jöttek ünnepi vacsizni.
Az evezősök szülinapi meglepetése az volt, hogy reggel negyed 6kor be akartak dobni a vízbe, de sikerült kidumálnom magam szerencsére. Mellesleg kiderült, hogy ahol evezünk vannak cápák, ugyanis ott nyugodt a víz ezért ott rakják le a tojásaikat.... és én még azt hittem, hogy a Duna a veszélyes az örvények miatt...
A szülinapomon a suliban mufty day volt, ez az a nap, amikor nem kell egyenruhában menni suliba, kb 2 ilyen van egy évben, vicces, hogy pont a szülinapomra esett. Itt egyébként az a szokás, hogy a szülinapodon annyiszor vernek vállba ahány éves vagy, még mindíg fáj a vállam kicsit.:)
Már sajnos a tanárok is úgy látják, hogy beilleszkedtem, úgyhogy van már házim is, ma pl 2 órát játszottam egy assessment task megírásával... sebaj, legalább a végén még megtanulok angolul is.
Jövő szombaton megyek az első evezős versenyemre, nagyon kiváncsi vagyok, meglátjuk mennyire kemény ez az aussie mezőny.
Egyébként most kezdem érezni, hogy miért élvezni mindenki ennyire ezt a helyet... itt a hétvége olyan, mint ha nyaralni menne az ember. Szombaton felpattansz a buszra, 10 perc alatt a parton vagy, fürdesz egyet az óceánban a haverokkal, esztek valamit satöbbi, úgy el lehet tölteni a napot, hogy észre sem veszed, hihetetlen jó.
Hát ez a nap is ezek közé tartozott, lassan megyek aludni, holnap ismét korán kelés meg oskola.
Végre itt a jó idő, 30 fok fölött volt a hétvége, de teljesen tűrhető ez, mert mindig van egy kis szél. A hétvégét a tengerparton töltöttem, szombaton pár sráccal voltunk szörfözni, nagyon jó dolog, rendszeresíteni fogjuk. Vasárnap pedig Silvanaval és a Natalieval voltunk a parton kicsit napozni meg úszkálni. Utána átmentünk a Natalieval az egyik barátjához, ott volt egy kis összejövetel, kis bbq, kis sörözgetés, kis frizbizés... Este pedig vacsorára voltunk hivatalosak, ugyanis hazajöttek Horvátországból a Silvana szülei, rengeteget főztek, és kaptam tőlük egy szamaras horvát kulcstartót is.
A héten volt több szülinap - köztük az enyém is, és ezúton is szeretném nagyonnagyonnagyon megköszönni mindenkinek, hogy ilyen sokat írtatok, nagyon örültem - úgyhogy sokat járkáltunk ünnepi vacsikra, meg olyan is volt, hogy hozzánk jöttek ünnepi vacsizni.
Az evezősök szülinapi meglepetése az volt, hogy reggel negyed 6kor be akartak dobni a vízbe, de sikerült kidumálnom magam szerencsére. Mellesleg kiderült, hogy ahol evezünk vannak cápák, ugyanis ott nyugodt a víz ezért ott rakják le a tojásaikat.... és én még azt hittem, hogy a Duna a veszélyes az örvények miatt...
A szülinapomon a suliban mufty day volt, ez az a nap, amikor nem kell egyenruhában menni suliba, kb 2 ilyen van egy évben, vicces, hogy pont a szülinapomra esett. Itt egyébként az a szokás, hogy a szülinapodon annyiszor vernek vállba ahány éves vagy, még mindíg fáj a vállam kicsit.:)
Már sajnos a tanárok is úgy látják, hogy beilleszkedtem, úgyhogy van már házim is, ma pl 2 órát játszottam egy assessment task megírásával... sebaj, legalább a végén még megtanulok angolul is.
Jövő szombaton megyek az első evezős versenyemre, nagyon kiváncsi vagyok, meglátjuk mennyire kemény ez az aussie mezőny.
Egyébként most kezdem érezni, hogy miért élvezni mindenki ennyire ezt a helyet... itt a hétvége olyan, mint ha nyaralni menne az ember. Szombaton felpattansz a buszra, 10 perc alatt a parton vagy, fürdesz egyet az óceánban a haverokkal, esztek valamit satöbbi, úgy el lehet tölteni a napot, hogy észre sem veszed, hihetetlen jó.
Hát ez a nap is ezek közé tartozott, lassan megyek aludni, holnap ismét korán kelés meg oskola.
2009. szeptember 7., hétfő
szitiii
Igen, végre sikerült eljutnom a belvárosba, nagyon tetszik.
Pörgős, nyüzsgő hely, mint akármelyik világváros - hiszen Ausztrália ide, Ausztrália oda, Sydney-t azért már utolérte a világ... de mégis van az egészben egy kis tengerpart, egy kis piknik a város közepén, egy pár pálmafa, és adag mosolygó ember.
De kezdem az elején.
A héten elég sok időt töltöttem a evezősklubban, élvezem nagyon, két hét múlva megyünk kempingezni a srácokkal, sőt, szombaton együtt mentünk rugby meccsre, utána pedig egy ilyen klub szerűségbe, szerencsére nem volt gond a 18+-szal- mert itt elvileg sehova nem lehet bejutni ha 18 alatt vagy - könnyen bejutottam és elég jól szórakoztam.
A héten összebarátkoztam kicsit a többi cserediákkal, főleg németek, jófejnek tűnnek, meghívtak hétvégén szörfözni és úgy néz ki, hogy együtt megyünk Új-Zélandra jövő hónap elején. Ez még nem fix, a szervezet csinál ilyen utakat a cserediákoknak, most kontakáltunk velük.
Vasárnap pedig egy magyar ismerősnél voltam hivatalos ebédre, amit egy tengerparti séta majd pedig városnézés követett. Nagyon jó helyen laknak, Bondi beach a kerület neve, a leghíresebb ausztrál tengerpart, nem szebb mint a mienk itt, csak sokkal közelebb van a városhoz, ezért elég felkapott. Mitagadás, jól esett a húsleves erőspistával utána pedig pörkölt nokedlivel. Nagyon aranyosak voltak, értem is jöttek, haza is hoztak, pedig ez minimum egy órás út tőlem hozzájuk. A város pedig ahogy már írtam gyönyörű, nagyonnagyon tetszik. A belváros maga nem olyan nagy, jó a közlekedése meg minden, de maga Sydney hatalmas. 2-3 órát simán lehet autókázni a-ból b-be. Mondjuk a lakosság is közel fél Magyarországnyi.
A suli még mindíg elég könnyű, és ugyanezt mondják a német meg az olasz srácok is, úgylátszik Európa tud valamit.
Tegnap este egy családi barát szülinapját ünnepeltük itt a házban, 40 ember, és rengeteg kaja. Amit nekem kellett nagyrészt megennem, de ezt nem sajnáltam annyira. Annyira sokat ettem, hogy muszáj volt leírnom.... még a reggeli evezésnél is rosszul voltam kicsit.
Mellesleg Kierannal nagyon jóban vagyunk már, péntekenként rendszeresen jön hozzánk vacsizni, már együtt szídjuk a piroslámpákat reggel, és mindenféle mókás játékot is játszunk, például reggelente amikor felvesz nem áll meg, csak lelassít, és be kell ugranom a kocsiba...bár ezt inkább ő élvezi...
Most indulnunk kell, megyünk vacsizni valahova, félig az én szülinapom megünneplésére, félig pedig egy kisebb ünneplésre a tegnap esti szülinapos tiszteletére, de igyekszem írni még.
Pörgős, nyüzsgő hely, mint akármelyik világváros - hiszen Ausztrália ide, Ausztrália oda, Sydney-t azért már utolérte a világ... de mégis van az egészben egy kis tengerpart, egy kis piknik a város közepén, egy pár pálmafa, és adag mosolygó ember.
De kezdem az elején.A héten elég sok időt töltöttem a evezősklubban, élvezem nagyon, két hét múlva megyünk kempingezni a srácokkal, sőt, szombaton együtt mentünk rugby meccsre, utána pedig egy ilyen klub szerűségbe, szerencsére nem volt gond a 18+-szal- mert itt elvileg sehova nem lehet bejutni ha 18 alatt vagy - könnyen bejutottam és elég jól szórakoztam.
A héten összebarátkoztam kicsit a többi cserediákkal, főleg németek, jófejnek tűnnek, meghívtak hétvégén szörfözni és úgy néz ki, hogy együtt megyünk Új-Zélandra jövő hónap elején. Ez még nem fix, a szervezet csinál ilyen utakat a cserediákoknak, most kontakáltunk velük.
Vasárnap pedig egy magyar ismerősnél voltam hivatalos ebédre, amit egy tengerparti séta majd pedig városnézés követett. Nagyon jó helyen laknak, Bondi beach a kerület neve, a leghíresebb ausztrál tengerpart, nem szebb mint a mienk itt, csak sokkal közelebb van a városhoz, ezért elég felkapott. Mitagadás, jól esett a húsleves erőspistával utána pedig pörkölt nokedlivel. Nagyon aranyosak voltak, értem is jöttek, haza is hoztak, pedig ez minimum egy órás út tőlem hozzájuk. A város pedig ahogy már írtam gyönyörű, nagyonnagyon tetszik. A belváros maga nem olyan nagy, jó a közlekedése meg minden, de maga Sydney hatalmas. 2-3 órát simán lehet autókázni a-ból b-be. Mondjuk a lakosság is közel fél Magyarországnyi.
A suli még mindíg elég könnyű, és ugyanezt mondják a német meg az olasz srácok is, úgylátszik Európa tud valamit.
Tegnap este egy családi barát szülinapját ünnepeltük itt a házban, 40 ember, és rengeteg kaja. Amit nekem kellett nagyrészt megennem, de ezt nem sajnáltam annyira. Annyira sokat ettem, hogy muszáj volt leírnom.... még a reggeli evezésnél is rosszul voltam kicsit.
Mellesleg Kierannal nagyon jóban vagyunk már, péntekenként rendszeresen jön hozzánk vacsizni, már együtt szídjuk a piroslámpákat reggel, és mindenféle mókás játékot is játszunk, például reggelente amikor felvesz nem áll meg, csak lelassít, és be kell ugranom a kocsiba...bár ezt inkább ő élvezi...
Most indulnunk kell, megyünk vacsizni valahova, félig az én szülinapom megünneplésére, félig pedig egy kisebb ünneplésre a tegnap esti szülinapos tiszteletére, de igyekszem írni még.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
