After THREE MONTHS, mate!

Lehet, hogy csak nekem tűnik így, de azért ez az első három meglepően gyors volt, és még kétszer ennyi meg egy kicsi, és máris otthon! :)

Megnyertem a hétvégi time trialt, nagyon nagy a boldogság, ha ausztrál lennék most kerültem volna be a válogatottba! :)

téma van mindig

Már jó ideje nem írtam, ezer bocsánat, nem volt sok időm rá, pedig *téma van mindig*, ugye Oli?

Kezdjük onnan, hogy Oli sikeresen megérkezett, megvolt a vacsi nálunk - igaz kicsit elcsúszva - a városnézés, a mulatás is, bár az utóbbiból még kell majd.
Vicces momentum, Olival sétálunk a belvárosban, magyarul beszélgetve, nyugodtan, azzal a tudattal, hogy úgyse értenek minket, kb 15 perc után egy nő szólított meg magyarul, és kiderült, hogy ő is a danubiusban evez otthon.
A szünetem második felét főleg pihenéssel, tenerpartozással, és Olizással töltöttem, elég jó volt, főleg ha így visszatekintek a "szürke" iskolanapokból.
Elkezdtem eléggé rákattanni a szörfözésre, mostanában heti 2-3 becsúszik, nagyon király. Ebben a negyedévben iskolai sportnak is ezt választottam, úgyhogy ezentúl szerdánként matek után szörf lesz.

Mellesleg a a szünet előtti héten nagy tesztírás volt, minden tantárgyból ilyen kétórás tesztek, elég fárasztó volt - és még két ilyen lesz a következő pár hétben :( - és ezen a héten kaptuk vissza a teszteket, nevetséges, hogy milyen eredmények születtek, science-60%, a második legjobb az osztályban! De a kedvencem ez(földrajz, egy pillanatot sem készültem rá, szintén a legjobbak között): !30/50!, rajta a very good pecsét, és még szöveges dícséret is

Ezen kívül nem volt sok történés a suliban, végre van fordítógépem, ami tud beszélni is sőt, káromkodni is tud, jó hangosan. Muhahaha.
Most eléggé összehaverkodtam pár német cserediákkal, főleg velük járok szörfözni is, Markus és Yannick, annyit kell tudni róluk, hogy kb utálják az összes többi német cserediákot, és olyan nagy ívben kerülik őket ahogy csak lehet(kb 15 van a suliban), és még egymás között is angolul
beszélnek, respekt.
Markus, Yannick
Az elmúlt héten sok volt az edzés is, ugyanis ma verseny volt, méghozzá három is.
Az első egy 5km-s time trial volt, ez egy ilyen válogató az auzstrál válogatottba, minden hónapban meg kell csinálni, bár nekem sajnos nincs sok esélyem bejutni... hacsak nem csináltatok egy fake állampolgárságot is... eredmény hétfőn lesz erről.
Két órával a verseny után kezdődött a "Spring championships", ahol elvileg csak dublóztam volna egy sráccal - ami mellesleg elég jól ment, csak egyszer eveztünk együtt, és 4.-ek lettünk a nagyonsokból, pedig ezek idősebbek is voltak - de az egyik srác lebetegedett, ezért nekem kellett beülnöm az U21-es négypárba (ami igazából nagyon jó, mert lett volna ott idősebb srác is beugrani), Kierannal és két hasonlóan hatalmas huszonéves sráccal, szerintem életem leggyorsabb futama volt. És a legfájdalmasabb is.
Mellesleg ahol a verseny volt, az a Sydney Olimpic Park része, itt eveztek a nagyok 2000-ben, nagyon fullos a hely. Nem csak megnéztem, de használtam is a 2000-res olimpia helyszínét.:)

Holnap ismét megyünk a szitibe a cseresrácokkal, és persze az Olival.

Mellesleg itt a tavasz, a minap leégtem angolórán, mert túl közel ültem az ablakhoz.

Ennyit tudok így hirtelen...

Lassan itt azoliiii

Miközben én itt éldegélek jobbrabalra, Olivér lassan belekezd a (jó esetben) egynapos útjába Ausztrália felé, hogy ezentúl már ketten legyünk itt halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, akiknek együtt kell majd tengetniük borzalmas hétköznapjaikat az óceánparton. Vagy éppen benne.

Ez már önmagában is megért volna egy bejegyzést, DE ma voltam végre rendesen belvárosozni. Végre nem kocsival, végre nem mint valami turista, végre.
Nat, Silvana, Chantelle és én olyan 1 körül értünk be a citybe - amúgy tök vicces, hogy itt Dél-keleten mennyire nyugatiak az emberek.. ahelyett, hogy "kényelmesen" bekocsikáztunk volna, buszraszálltunk, hiszen az gyorsabb, és minek mégegy autó a dugóba? - bár később a Silvana elment valami boltba a Chantellel, úgyhogy a Natalieval kezdtük el a sightseeinget, séta a belvárosban, operaház, harbour bridge, darling harbour, the rocks, business town, satöbbi. Hatalmas város, rengeteg emberrel, hihetetlen pörgés, nagyon tetszik. Ebédeltünk a chinatownban, nem volt rossz, pedig a kínai nem a kedvenc...
Nagyon élveztem, az egyetlen gond az volt, hogy nincs túl jóidő mostanság, esett elég sokat mikor bent voltunk.

Ja és lehet, hogy januárban megyünk (az Oli is) a Big Day Out-ra, ami Sydney legnagyobb zenei fesztiválja, most szerveződik a jegy, remélem összejön.

Mindenki kívánjon szépen jó utat az Olinak, szombat este már nálunk fog vacsizni.

holidays

Bocsánat az elmúlt 1,5 hét kimaradásért, sok volt a dolog, kevés az alvás.

A múlthét annyira nem említésre méltó, teszt-hét volt, minden nap 2 órás tesztek... Az angol mókás volt, 30 pontot értem el a 45-ből, amire azt mondták, hogy elég jó ahhoz képest, hogy ez nem az anyanyelvem. Később kiderült, hogy ez jócskán az osztályátlag fölött volt, okos vagyok, vagy inkább nekik köszönhető ez? Félek, hogy az utóbbi a helyes válasz. Matek teszt is volt, az jól ment, matek az matek, nem nyelvfüggő. Ezek után jött a töri-földrajz kombó, ahol gyakorlatilag végigtippeltem az egészet, sejtelmem sincs az Ausztrál földrajzról (ami inkább gazdaság) sem pedig a történelmükről. De mindegy, szerencsére nekem sok nem múlik ezeken a teszteken.
A legrosszabb a péntek volt, egy két és fél órás computing tesztet kellet megírnunk, konkrétan olyan kérdésekkel, mint "A számítógép melyik részén található a bekapcsoló gomb?". 120 ilyen kérdésre kellett válaszolni, azt hittem soha nem lesz vége... De amint kicsöngettek kezdetét vette a 2 hetes.... wait for it .... ISKOLASZÜNET!
Hétévégén megvolt a szokásos szombati edzés, az edzőnk, Tom, közben elment egy egyetemek közötti országos bajnokságra, ahol bekerült a döntőbe, de megváltoztatták annak időpontját, neki nem szóltak, így lekéste... kellemetlen.
Szombaton mentünk volna kempingezni, de hála az időjárásnak, a Kierannél volt egy kis összejövetel/mulatozás ami nagyon jól sikerült, egyedül a hajam sínylette meg kicsit, de hát van ez így.
Vasárnap volt a Rugby League grand final, szerintem egész ausztrália a tv-t nézte, vagy ha nem is mindenki, mi legalábbis igen, elég jó játék volt, kb 1 perc ráunás nélkül néztük végig a 80 perces játékot. Ehhez persze az is kellett, hogy 8 játékost szállítsanak le a pályáról sérülés miatt, na meg az is, hogy a Ken nagyon finom vacsit csinált, amit egész meccs alatt tudtam enni.
Nagyon élvezem a szünetet, ahelyett, hogy reggeli edzés után 20 perc alatt letusolnék és megreggeliznék, mindezt egy óra alatt csinálom meg, és utána kicsit visszalaszom, majd délután megyek haverkodni valamelyik osztálytárshoz. Az egyetlen rossz, hogy nincs túl jóidő, de hét végére már azt is ígér a dashboard.

Amint lesz valami izgalom, jelentkezem.