Nationals

Március elején volt az Australian National Championships, a legnagyobb verseny az országban, a klubunkból 7-en indulhattak itt, köztük én is.Pár nappal a verseny előtt repültünk le a helyszínre (Nagambie-ban volt a verseny, ez egy nagyon kicsi falu a sivatag közepén, Melbourne-től olyan 2 órányi autózásra), és pont az indulás napján volt Sydneyben a 'Mardi Gras', a világ legnagyobb melegfelvonulása. Magyar szemmel nézve hihetetlen, hogy itt hogy állnak az emberek ehhez a témához.Otthon: Melegfelvonulás? Tojásdobálás, balhé, ellentüntetés.Itt: Melegfelvonulás? Egy egész hétvége, amikor nemi beállítottságtól függetlenül szinte mindenki bulizik. Semmi atrocitás, vagy ilyesmi.

Visszatérve a versenyre, a helyszín borzasztó, folyamatos szél, por, nincs stég, és minden nap kis ízelítő mind a négy évszakból. Nem is értettem hogy szervezhetik a legnagyobb versenyt egy ilyen helyre, egészen addig amíg meg nem tudtam, hogy a Rowing Australia feje a polgármester a faluban, és elég jó biznisz neki odavinni 5000 embert 10 napra. De ettől függetlenül elég jóra sikerült az egész szerintem. A verseny 7 napon át ment, egyrészt azért, mert vagy 2000 versenyző indult különféle számokban, másrészt azért, mert itt az előfutam, középfutam és döntő mindig külön napon van.
Az egésznek volt egy nagyon jó hangulata, látszott, hogy mindenki ismer mindenkit, és ilyen félig komoly verseny, félig pedig egy hét röhögcsélés azokkal az ismerősökkel, akikkel csak az évben egyszer találkozol, itt a nationalsen.Én szkiffben és egy versenyegyesülős négypárban indultam, amiről csak annyit, hogy 3 darab edzést sikerült összehozni a verseny előtt.
Az első pár napban én nem versenyeztem, úgyhogy próbáltam edzegetni kora reggel és este, de abban az időjárásban sok értelme nem volt. Ezért más elfoglaltságot kellett találnom:
Az első versenyünk a négypár előfutam volt, ahol olyan szél volt, hogy csak 1 pályát lehetett használni a 8-ból, úgyhogy időmérő alapján rangsorolták a csapatokat. Ez nem sikerült túl jól, de szerencsére nagyon jó verseny-rendszer volt, és aki nem jutott be az első futamból az még mindig bejuthatott a reményfutamból, amit sikerült megnyernünk, így bent voltunk a középdöntőben. (Mellesleg itt minden forduló külön nap volt, egy fokkal kényelmesebb mint az otthoni mindent-egy-nap-alatt rendszer)A középdöntő nem volt zökkenőmentes, a rossz időjárásnak köszönhetően az egyik srác a hajóban háromszor is rákot fogott az első 500 méteren (háromszor kellett megállnunk miatta), de végül sikerült utolsó helyről visszajönnünk a 2. helyre, így a döntősök között voltunk!Itt volt az, hogy le kellett ülnünk kicsit átbeszélni, hogy mi legyen, ugyanis senki nem gondolta volna, hogy ebből a 3 edzéses négypárból bármit is kihozhatunk, de itt kezdett komolyra fordulni a dolog. Az edzőnk, Steve, egy nagyon jó beszéddel feltuningolt minket, kezdtük elhinni, hogy elérhetünk valamit. Steve mottója nagyon tetszett, "Ha előttetek akarnak beérni a célba, gondoskodjatok arról, hogy nagyon dolgozzanak meg érte."

Időközben elkezdődött a szkiff is, az első fordulóban az 54 indulóból az első 6 egyből a középdöntőbe, a többiek pedig a reményfutamba kerültek, itt 4. lettem - a legjobb versenyem volt az egész bajnokság alatt - így egyből a középdöntőben voltam.
Másnap volt a négypár döntő, kellő mennyiségű inspriációs kiabálás az edzőtől és red bull elfogyasztása után már rajta készen álltunk a startnál. Nagyon gyors futam volt, így visszagondolva volt egy erős startolás, olyan 3 perc pozicóharc, majd egy hatalmas finish (amit nem terveztünk olyan nagyra, de a stroke 250m helyett 750m-rel a cél előtt kezdte el a finishelést, később kiderült, hogy félreolvasta a számot..)Harmadikként értünk célba két AIS csapat után, akik gyakorlatilag az ausztrál U19 válogatott. Nagyon nagy volt a boldogság, ha valaki odajött volna hozzám 3 nappal azelőtt, hogy nekünk van esélyünk dobogóra állni szerintem kinevettem volna. Mindenesetre az érmet viszem haza szuvenírbe. :)Aznap volt később a szkiff középdöntő, ahol 3. lettem, így B döntőbe kerültem, ott pedig 4.ként értem célba, így 10. lettem az 54 versenyzőből. Ennek örültem, főleg, hogy ha kicsit több szerencsém van a középdöntőben és másik futamot kaptam volna, akkor az A döntőben lettem volna 4.
A legutolsó verseny a bajnokságon az Interstate regatta, ahol a 6 állam legjobb 8asai versenyeznek, és idén - zsinórban harmadszorra - a mi államunk nyert.
Ezt követte az afterparty Melbourneben. 400 evezős tombolása egy egész szezon edzés után, nem kell sokat hozzáfűzni, nagyon jó volt.Hát ilyen egy Aussie nemzeti bajnokság Magyar szemmel.

You know you're Australian if...

• You know the meaning of the word "girt"
• You believe that stubbies can be either drunk or worn.
• You've made a bong out of your garden hose rather than use it for something illegal such as watering the garden.
• When you hear that an American "roots for his team" you wonder how often and with whom.
• You pronounce Melbourne as "Mel-bin".
• You pronounce Penrith as "Pen-riff".
• You believe the "i" in the word "Australia" is optional.
• You can translate : " Dazza and Shazza played Acca Dacca on the way to Maccas".
• You believe it makes perfect sense for a nation to decorate its highways with large fibreglass bananas, prawns and sheep.
• You call your best friend "total bastard" but someone you really, truly despise is just " a bit of a bastard".
• You think "Woolloomooloo" is a perfectly reasonable name for a place.
• You're secretly proud of our killer wildlife.
• You believe it makes sense for a country to have a $1 coin that's twice as big as its $2 coin.
• You understand that "Wagga Wagga" can be abbreviated to "Wagga" but "Woy Woy" can't be called "Woy".
• Hamburger. Beetroot. Of course.
• You wear ugg boots outside the house.
• You believe that the more you shorten someone's name the more you like them.
• Whatever your linguistic skills, you find yourself able to order takeaway fluently in every Asian language.
• You understand that "excuse me" can sound rude, while "scuse me" is always polite.
• You know what it's like to swallow a fly, on occasion via your nose.
• You understand that "you" has a plural and that it's "youse".
• You know it's not summer until the steering wheel is too hot to handle.
• Your biggest family argument over the summer concerned the rules for beach cricket.
• You still think of Kylie as "that girl off Neighbours".
• You understand that all bus timetables are works of fiction.
• When working on a bar, you understand male customers will feel the need to offer an excuse whenever they order low-alcohol beer.

Year 11

Hivatalosan is senior tanulója vagyok a gimnáziumnak, azaz az utolsó két évben vagyok.

Mikor bementem első nap, fel voltam rá készülve, hogy nagy időpazarlás lesz év elején is, csak úgy mint év végén tavaly, rengeteg hülye szabállyal fűszerezve, valamint abszolút értelmetlen tantárgyak (pl. Mental Health) fogják kitölteni az órarendem.

De el kell ismernem, tévedtem.

Idén, mivel már seniorok vagyunk, a hülye szabályok 75%-a nem vonatkozik ránk, akkor mehetünk ki a suliból amikor csak akarunk - ergo nincs 40 perces semmittevés ebédszünetben, mert kimegyünk ebédelni a suli mellé, ami még olcsóbb is valamint nem kell bent pangani ha lyukas órán van - és ami a legszebb, a büfében VÉGRE vehetek rendes kólát, nem csak lightot.

Az órarendem pedig nagyon király, ugyanis csak olyan óráim vannak amiket én választottam (matek, angol, fizika, business studies, economics, software-design), tehát a legrosszabb órám is jobb mint a tavalyi legjobb kb, és van, hogy csak 10.30-ra járok be és 1-kor már jövök is el. ( Persze olyan is van, hogy 9től este 6ig bent kell ülnöm, de ez heti egyszer belefér...)
Az év eleji semmittevésről pedig annyit, hogy az első óránkon volt ilyen orientation, és gyakorlatilag a 2. órától kezdve folyamatosan rendes órák vannak, semmi lazulás, sokkal-sokkal jobb, mint tavaly.

Evezős melléklet, ma húztam egy 30p felmérőt, 20as kocsival, és 1.51.7 lett (8056m), ami jócskán personal best, főleg 20-as átlagon.

Hát ennyit az első pár sulinap után.

6/9

Ezennel hivatalosan letelt ittlétem 6. (!) hónapja, fél éve élek 16.000 km-re kishazánktól, nagyon fura belegondolni.
Pontosabban az a fura, hogy mielőtt eljöttem olyan soknak tűnt 6 hónap, hogy egyszerűen bele se tudtam gondolni, meg így kimondva is sok, de olyan gyorsan pörgött le, hogy az hihetetlen.
Tudom, hogy az előző bejegyzésem után ígértem, hogy gyakrabban írok, hát ez sajnos nem jött össze, egyrészt szerencsére volt más elfoglaltságom, másrészt nem biztos hogy jó, ha hetente írok blogot, se az angol gyakorlás miatt, meg ugye azért nem történik minden nap valami izgalmas.

Mindenesetre most van írnivaló bőven.

A legutolsó bejegyzés óta volt még talán két hét filmnézés a suliban, tényleg időpazarlás volt bejárni - ezért a vége felé nem is igen tettem - ugyanis mint akkor kiderült, csak az órák 80%-án kell ottlennem, úgyhogy csomó lógás maradt az év végére. Az évet a graduation ceremony-val fejeztük be, ami az én évfolyamom ballagása volt gyakorlatilag, megkaptuk az évvégi osztályzatokat, én kaptam jó sok dicsérő szót, hogy milyen kis rendes diák voltam, meg a többi sablon.
Suli vége után volt talán egy-két hét mielőtt megjöttek a mamáék, akkor volt sok búcsúbuli azoknak a cserediákoknak akik hazamentek, azok elég jól sikerültek. Volt egy ilyen kis csere-crew karácsonyozás (voltunk páran a cserediákok közül akik nagyon jóban voltunk) a belvárosban pont mielőtt hazamentek volna.
Közben már megérkeztek a mamáék, sajnos amíg sydneyben voltak szinte végig rossz idő volt, leszámítva talán az utolsó pár napot, úgyhogy nem tudtak olyan igazi ízelítőt kapni az ausztrál decemberből.
Amíg itt voltunk, sok volt a városnézés, először az alapok mint harbour bridge, operaház, queen victoria square, stb. Vicces volt látni, hogy mennyire odavannak ezektől a dolgoktól, mert én is pont úgy ámultam mikor először láttam ezeket, most viszont már teljesen hozzátartoznak a mindennapokhoz, rossz lesz itt hagyni, az biztos. Utána mentünk csomó olyan helyre is, amit az Olival kizárt, hogy valaha is megnéztünk volna, mint például a Sydney Tower ( a legmagasabb pontjs a sydneynek, gyönyörű 360 fokos panoráma a zegész városra), vagy az állatkert (a zsiráfok nyilván full panorámás faházat kapnak a harbour-bridge-re) meg ilyesmik. Jó volt nagyon.

A karácsonyozás az én host-familymnél zajlott, itt ilyen amerikai karácsony van, 24-e este nagy vacsi, 25-én reggel van az ajándékozás meg ilyenek. Mellesleg pár szó a karácsonyról.
Karácsonyfa, "Let It Snow" felirat a bejárati ajtón, hihetetlen gusztustalanul feldíszített házak, 35 fok, és mindenki fürdőgatyában. Elég viccesen hangzik, és az is. Az embereknek FOGALMUK SINCS a karácsonyról, ellenben nagyon próbálják kompenzálni sok-sok dísszel.
Karácsony és új-év között volt még városnézés, tengerpartozás, a mamáék kicsit átélték ezt az asztrál létet.

A szilvesztert sajnos külön töltöttük, Szülők (és a Lili) a városban a másik 1.5 millió emberrel tűzijátékot néztek, mi pedig egy házibulit választottunk inkább.
Elsején már repültünk is Queenslandbe, ott voltunk egy hetet, nagyon szép hely, bár arra jöttünk rá, hogy szép, de nem túl változatos, hegy-esőerdő-vízesés mindenhol. Voltunk a Great Barrier Reefnél, az egy gyönyörű korallzátony-csoport (?) az óceánban, a képek remélem visszaadják, hogy mennyire szép is.
Miután visszaértünk Sydneybe még volt két napja a család(ok)nak az ittlétből, de nekem sajnos el kellett utaznom edzőtáborozni, úgyhogy hamarabb kellett megejteni a könnyes búcsút.

Azóta ez az elmúlt két hét leginkább evezésről szólt, két hét múlva lesz a NSW State Championship, ami az egyik legrangosabb verseny Ausztráliában, és azok között vagyok, akik indulhatnak, úgyhogy jól kell teljesíteni nagyon.
Mellesleg a múlt hétvégén is versenyeztem, de mikor reggel 11.30-kor 45 fokot mutatott a hőmérő, és rendszerint ájultak el a célba érkező versenyzők, kénytelenek voltak lefújni az egészet.
Ebből is látszik, hogy mostanság elég jó az idő, nagyon vicces amikor kint vagyunk a parton, tűző napsütésben, és így eszembe jut, hogy január vége van....
Most volt Australia Day, a nemzet ünnepe, mindenki, de tényleg mindenki, az utcán vagy a tengerparton ünnepel, nagyon vicces az egész, meg jó a hangulat is, bár nem sikerült rájönnöm, hogy mit is ünnepelnek, ez csak amolyan karácsony-levezetőnek tűnik. :)

Hát ezek voltak a nyáriszünet főbb történései, ugyanis holnap kezdődik a suli, és ezzel együtt az utolsó szemeszter, amit itt töltök.

(evil)

After four months, mate!

Gondoltam, így egy hónap kihagyás után illene már írnom, és kapóra jött az is, hogy beteg vagyok, így most úgyse csinálhatok mást.

Ez a kihagyás mellesleg annak köszönhető, hogy nagyon besűrüsödtek a programok, egyrészt itt lassan év vége van, úgyhogy volt két hét folyamatos tesztírás, meg itt a nyár is, egyre több a program, na meg egy kicsit el is lustultam...

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi a történés.

A suliban mint mondtam megvoltak az évvégi tesztek, és a School Certificate-t is megírtuk. A SC az kicsit olyan, mint egy érettségi, ugyanis 10. után abba lehet hagyni a sulit, és munkát lehet vállalni, és ebben az esetben ez a dolgozat lesz amit benyújtasz a munkáltatódnak.
Központi teszt, minden 10.-es ugyanezt írja meg ilyenkor, nem találtam különösebben nehéznek, mondjuk vagy három hetet készültünk rá...
A másik a sima évvégi dolgozat volt, erről csak annyit, hogy ANGOLBÓL én lettem a 2. legjobb az osztályban...68 százalékos teljesítménnyel... :)
Mivel befejeztük ezeket a tesztek, gyakorlatilag nincs értelme suliba járni, egész nap filmeket nézünk, vagy hide and seeket játszunk - ami két hét után már nem olyan vicces - de ha nem jársz be, akkor kicsapják a balhét. Főleg az exchange diákokkal. Mikor kicsit besokalltam ettől a filmnézéstől, egyik nap reggeli edzés után inkább nem mentem be, gondoltam csak nem lesz senki mérges, ha nem látom a Tokiói hajsza ( akinek új, egy gagyi autós-lövöldözős akciófilm, nincs is hasznosabb oktatófilm földrajzhoz) végét. Másnap kiderült, de igenis baj, ha kihagyom! Az igazgató behivatott magához egy gyors beszélgetésre, hogy elmondja, figyeljek oda az ilyen lógásokra, ugyanis ez a cserediák év nem egy meghosszabbított nyaralás (hát akkor mi?) és igenis be kell járnom az iskolába. Nem akartam vitázni vele, hogy nem látom sok értelmét ennek a filmnézésnek, úgyhogy csak bólogattam.
De szerencsére vége a film maratonnak, jövő héten work experience van, egy hétig dolgozni kell valahol, ingyen... Mondjuk még mindig jobb mint ülni a tanteremben 4x75 percet... Az evezősklubban fogom csinálni, edzek kezdőket, edzéstervet írok, meg videókat elemzek majd, egész jól hangzik, ugye? Ez áll a papíron amit beadtam a suliban, a valóság azonban alvás, és szörf:) Ugyanis az edzőm mondta, hogy aláírja nekem, és vegyem ki a hetet, kicsit pihenjek, muhaha.

Evezés mellesleg teljesen jó, most épp itt van Tim Maeyens, a legjobb belga evezős olimpikon, kiugrott ide hozzánk edzeni kicsit... Pár hete meg azzal az amerikai ikerpárral találkoztam, akik feltalálták a facebookot, és mellesleg 6.-ak lettek az olimpián tavaly... ez a facebook feltalálás is egy vicces történet, ha érdekel valakit annak leírom, túl hosszú ide a blogba. Úgyhogy van élet az evezősklubban rendesen, és az edzés is jó nagyon. Mellesleg az edzőnk épp edzőtáborban van, ő nem az a típus aki 30 éve jó volt, most meg csak a motorcsónakból dirigál, jó fej nagyon.
Hétvégén volt egy újabb öt kilométeres verseny, és második lettem, sydney-i életemben először. :) Valahogy túlélem...
Mellesleg jövő héten egy ergó felmérő hét lesz, 30p, 6000m,2000m,500m,100m tesztek négy nap alatt. Akinek ez nem mondd sokat, a lényeg az, hogy nagyon fog fájni.Amikor csak lehet szörfözöm, nagyon szeretem, és nem is azért, mert jól megy - ugyanis 2 hónap gyakorlás után még mindig ott tartok, hogy mit is kéne csinálni azután, hogy felálltam - hanem azért, mert hihetetlen szórakozás. Reggel, suli előtt is megyünk néha (Markus, Yannick, pár srác a suliból, meg én) és a többi vadidegen szörfössel akik kint vannak olyankor, arra a fél órára legjobb spanok leszünk, segítünk egymásnak, és nagyokat röhögünk a másik bukásán, ez is azok közé fog tartozni, amit nagyon rossz lesz itt hagyni majd...
Délután pedig evidens, hogy a tengerparton vagyunk, szinte ez a törzshelyünk, nem is kell felhívni senkit, csak lemész, és tuti, hogy lesz ott valami ismerős, vagy ha nem, leülsz 10 percre, és valaki úgyis jönni fog. Mellesleg a 30+ kezd konstanssá válni, légkondi nélkül nem lehet aludni, és a reggeli 4.30-as kelés egyre egyszerűbb, ugyanis olyan meleg van, hogy semmi kedvem ágyban maradni.
Ja és megvettem a szörfdeszkámat, ami majd jön velem haza, nagyon jó, és egész jól megy rajta a szörf.

Pár hete voltam életem első esküvőjén, a Silvana valami rokona házasodott, azt hittük unalmas lesz, de amikor a házasodó pár a "sexy bitch"-re vonult be, sejtettük, hogy vicces este elé nézünk.

Kezdek ízelitőt kapni az ilyen igazi nagy házibulikból, most már minden szombat este megyünk valahova, sokszor csak akkor lehet bejutni, ha rajta vagy a listán, ha nem, akkor marad a kerítés átugrása, van aki még kidobót is bérel az ajtó elé, elég komoly... de itt ezen a környéken kb kell is, ugyanis ha valaki bulit csinál arról pillanatok alatt mindenki tudni fog, úgyhogy oda kell figyelni, hogy ne 400 idegen zúzza szét a konyhát, csak a 40 barátod, akiket tényleg meghívtál.Hétfő este volt a Formal, ez egy nagy buli a 10. évfolyamnak, elegáns hajó, fiúk öltönyben, lányok szép dressekben, kicsit unalmasnak hangzik elsőre, de jó volt nagyon, utána after party, természetesen a tengerparton, azt követően after-after egy házibuliban, jó kis este volt.
Legyen ennyi elég mára, elég beteg vagyok, megyek vissza aludni.

Igyekszem gyakrabban frissíteni a blogot az elkövetkező hónapokban. :)

After THREE MONTHS, mate!

Lehet, hogy csak nekem tűnik így, de azért ez az első három meglepően gyors volt, és még kétszer ennyi meg egy kicsi, és máris otthon! :)

Megnyertem a hétvégi time trialt, nagyon nagy a boldogság, ha ausztrál lennék most kerültem volna be a válogatottba! :)

téma van mindig

Már jó ideje nem írtam, ezer bocsánat, nem volt sok időm rá, pedig *téma van mindig*, ugye Oli?

Kezdjük onnan, hogy Oli sikeresen megérkezett, megvolt a vacsi nálunk - igaz kicsit elcsúszva - a városnézés, a mulatás is, bár az utóbbiból még kell majd.
Vicces momentum, Olival sétálunk a belvárosban, magyarul beszélgetve, nyugodtan, azzal a tudattal, hogy úgyse értenek minket, kb 15 perc után egy nő szólított meg magyarul, és kiderült, hogy ő is a danubiusban evez otthon.
A szünetem második felét főleg pihenéssel, tenerpartozással, és Olizással töltöttem, elég jó volt, főleg ha így visszatekintek a "szürke" iskolanapokból.
Elkezdtem eléggé rákattanni a szörfözésre, mostanában heti 2-3 becsúszik, nagyon király. Ebben a negyedévben iskolai sportnak is ezt választottam, úgyhogy ezentúl szerdánként matek után szörf lesz.

Mellesleg a a szünet előtti héten nagy tesztírás volt, minden tantárgyból ilyen kétórás tesztek, elég fárasztó volt - és még két ilyen lesz a következő pár hétben :( - és ezen a héten kaptuk vissza a teszteket, nevetséges, hogy milyen eredmények születtek, science-60%, a második legjobb az osztályban! De a kedvencem ez(földrajz, egy pillanatot sem készültem rá, szintén a legjobbak között): !30/50!, rajta a very good pecsét, és még szöveges dícséret is

Ezen kívül nem volt sok történés a suliban, végre van fordítógépem, ami tud beszélni is sőt, káromkodni is tud, jó hangosan. Muhahaha.
Most eléggé összehaverkodtam pár német cserediákkal, főleg velük járok szörfözni is, Markus és Yannick, annyit kell tudni róluk, hogy kb utálják az összes többi német cserediákot, és olyan nagy ívben kerülik őket ahogy csak lehet(kb 15 van a suliban), és még egymás között is angolul
beszélnek, respekt.
Markus, Yannick
Az elmúlt héten sok volt az edzés is, ugyanis ma verseny volt, méghozzá három is.
Az első egy 5km-s time trial volt, ez egy ilyen válogató az auzstrál válogatottba, minden hónapban meg kell csinálni, bár nekem sajnos nincs sok esélyem bejutni... hacsak nem csináltatok egy fake állampolgárságot is... eredmény hétfőn lesz erről.
Két órával a verseny után kezdődött a "Spring championships", ahol elvileg csak dublóztam volna egy sráccal - ami mellesleg elég jól ment, csak egyszer eveztünk együtt, és 4.-ek lettünk a nagyonsokból, pedig ezek idősebbek is voltak - de az egyik srác lebetegedett, ezért nekem kellett beülnöm az U21-es négypárba (ami igazából nagyon jó, mert lett volna ott idősebb srác is beugrani), Kierannal és két hasonlóan hatalmas huszonéves sráccal, szerintem életem leggyorsabb futama volt. És a legfájdalmasabb is.
Mellesleg ahol a verseny volt, az a Sydney Olimpic Park része, itt eveztek a nagyok 2000-ben, nagyon fullos a hely. Nem csak megnéztem, de használtam is a 2000-res olimpia helyszínét.:)

Holnap ismét megyünk a szitibe a cseresrácokkal, és persze az Olival.

Mellesleg itt a tavasz, a minap leégtem angolórán, mert túl közel ültem az ablakhoz.

Ennyit tudok így hirtelen...