szitiii

Igen, végre sikerült eljutnom a belvárosba, nagyon tetszik.
Pörgős, nyüzsgő hely, mint akármelyik világváros - hiszen Ausztrália ide, Ausztrália oda, Sydney-t azért már utolérte a világ... de mégis van az egészben egy kis tengerpart, egy kis piknik a város közepén, egy pár pálmafa, és adag mosolygó ember.De kezdem az elején.

A héten elég sok időt töltöttem a evezősklubban, élvezem nagyon, két hét múlva megyünk kempingezni a srácokkal, sőt, szombaton együtt mentünk rugby meccsre, utána pedig egy ilyen klub szerűségbe, szerencsére nem volt gond a 18+-szal- mert itt elvileg sehova nem lehet bejutni ha 18 alatt vagy - könnyen bejutottam és elég jól szórakoztam.A héten összebarátkoztam kicsit a többi cserediákkal, főleg németek, jófejnek tűnnek, meghívtak hétvégén szörfözni és úgy néz ki, hogy együtt megyünk Új-Zélandra jövő hónap elején. Ez még nem fix, a szervezet csinál ilyen utakat a cserediákoknak, most kontakáltunk velük.
Vasárnap pedig egy magyar ismerősnél voltam hivatalos ebédre, amit egy tengerparti séta majd pedig városnézés követett. Nagyon jó helyen laknak, Bondi beach a kerület neve, a leghíresebb ausztrál tengerpart, nem szebb mint a mienk itt, csak sokkal közelebb van a városhoz, ezért elég felkapott. Mitagadás, jól esett a húsleves erőspistával utána pedig pörkölt nokedlivel. Nagyon aranyosak voltak, értem is jöttek, haza is hoztak, pedig ez minimum egy órás út tőlem hozzájuk. A város pedig ahogy már írtam gyönyörű, nagyonnagyon tetszik. A belváros maga nem olyan nagy, jó a közlekedése meg minden, de maga Sydney hatalmas. 2-3 órát simán lehet autókázni a-ból b-be. Mondjuk a lakosság is közel fél Magyarországnyi.

A suli még mindíg elég könnyű, és ugyanezt mondják a német meg az olasz srácok is, úgylátszik Európa tud valamit.

Tegnap este egy családi barát szülinapját ünnepeltük itt a házban, 40 ember, és rengeteg kaja. Amit nekem kellett nagyrészt megennem, de ezt nem sajnáltam annyira. Annyira sokat ettem, hogy muszáj volt leírnom.... még a reggeli evezésnél is rosszul voltam kicsit.

Mellesleg Kierannal nagyon jóban vagyunk már, péntekenként rendszeresen jön hozzánk vacsizni, már együtt szídjuk a piroslámpákat reggel, és mindenféle mókás játékot is játszunk, például reggelente amikor felvesz nem áll meg, csak lelassít, és be kell ugranom a kocsiba...bár ezt inkább ő élvezi...

Most indulnunk kell, megyünk vacsizni valahova, félig az én szülinapom megünneplésére, félig pedig egy kisebb ünneplésre a tegnap esti szülinapos tiszteletére, de igyekszem írni még.