Sydme

Mostanában annyi a dolog, hogy ritkán van időm blogot írni - szerencsére - így legalább van sok mesélni valóm nektek mire eljutok ide.

Nyugis hetem volt, elsősorban annak köszönhetően, hogy nagyon nagy szél volt ( sok helyen brutál vihar Sydney körül) így nem nagyon tudtunk evezni, egészen péntekig, addig reggelente megcsináltuk a délutáni erőnléti edzéseket evezés helyett, így a délutánok mindig lazák voltak, de pozitív értelemben. Volt hosszú kutyasétáltatás a host-tesómmal (btw a kutyának levágták a szőrét, nagyon viccesen néz ki szegény), meg átmenés esténként a haverjaihoz, olvasgatás itthon, tengerpart meg minden.

A suliban elkezdődtek a tesztek, annyira nem vészes, csak mindíg kis időbe telik mire megértem az összes kérdést, de a nagy része általában megy, és elég könnyű. Például matek tesztet írtam pénteken, a kérdések 80%-a nagyon alap volt, a maradék kicsit gondolkodós, meg kicsit nehezebben lefordítós, nem tudom hogy sikerült, mert nem volt időm befejezni, túl sok időt vett el a fordítás.
Szerdán utolsó órában nem mentem órára, hanem elmentem egy group-partyra. Minenkinek van egy groupja, de erről már meséltem( ez az a dolog amikor be kell ülni egy terembe 15 percre a semmiért). Néha vannak ezek a group-partyk amikor is az egész csoport vagy elmegy valahova (mozi, bowling, tengerpart, tenisz) és jól érzi magát vagy csak pizzát rendel a suliba és jól érzi magát. Szóval szerdán elmentem egy másik csoport partyjára, mert elég jóban vagyok a tanárukkal - ő a földrajz tanárom - és mondta, hogy persze jöjjek nyugodtan. Egész jó volt, abban a csoportban van pár jófej srác akivel elég jóban is vagyok, meg a tanárral is tök jókat szoktam beszélgetni. Vicces volt hallani tőle, hogy "háááát, ez a suli okés, de azért nem a legjobb, meg kell válogatni, hogy kivel vagy jóban, mert sok a tróger". Ez főleg azért volt vicces, mert eddig minden tanár halálra dícsérte a sulit, gondolom ez kötelező nekik. De aggodalomra semmi ok, meg is válogatom, hogy kivel haverkodom.

Pénteken végre eveztem reggel, most volt először resistance-rowing edzésem, ami abból áll, hogy a hajóhoz köztnek egy massive vasdarabot - írtózatosan lelassítja a hajót - és mosolygva nézik ahogy leevezel 20 km-t.
A délutáni edzés után Kieran nálunk vacsorázott ( ő a srác aki mindíg visz edzésre). Tök jó, lassan már ilyen családi barát, az egész család csípi őt, és úgy látom ő is szívesen jön hozzánk, ez a pénteki vacsi szerintem rendszeresítve lesz. Le is fotóztam őket, mert tényleg vicces hangulata volt az egésznek. Anyuka, nagylány, apuka, a csávó aki csinálja a szőnyeget a nappaliba (én se tudom miért vacsizott velünk) és Kieran.

Szombaton eljött az autómosás napja, elég necces volt az egész, de a lényeg, hogy jól sikerült.
Reggel 6-kor kellett volna találkoznunk Kierannal a szokott helyen, 6 után 6 perccel hívot, hogy úton vagyok-e? A helyzet az volt, hogy Ő ébresztett. Úgyhogy értem kellet, hogy jöjjön. Kicsit késve megérkeztünk a klubba, megcsináltuk az edzést gyorsan, és utána elkezdtünk készülődni az autómosásra. Csináltattunk pólókat a csapatnak, meg valaki hozott nekünk reggelit, hogy ne üres gyomorral gyűjtsünk pénzt a klubnak. Ennek mindenki nagyon örült, a képen épp reggelizés van, közben pedig az egyik edző magyarázza, hogy fog zajlani a mosás. Egész reggel szakadt az eső, mindenki azt hitte, hogy nem lesz semmi az egészből, de amint elkezdtük kisütött a nap, és több mint 1000 dollár lett az egészből. Nagyon jó hangulata volt az egésznek, a végén kaptam egy melegítőt amit az ausztrál válogatott használ, nagyon örültem neki. Kezdek nagyon jóban lenni az edzővel meg a srácokkal is. Az autómosós képek elég rossz minőségűek, a reggeli rohanásban elfelejtettem elvinni a gépem így rákényszerültem a telefon használatára.

A szombat hátralevő része is igen mozgalmas volt, volt focimeccs nézés a nagylánnyal, meg volt haverkodás az egyik osztálytársamnál este.

Vasárnap pedig megvolt életem első rugby meccse. Élveztem nagyon, kicsit mozgalmasabb mint a foci, bár lehet, hogy csak azért érzem így, mert most láttam először meccset élőben. Utána volt fotózkodás a játékosokkal, mert a Kennek van valami spanja aki be tudott vinni minket az öltözőbe, úgyhogy megbizonyosodtam arról, hogy tényleg baromi nagydarab srácok ezek, csak azért tűntek kicsinek mert nincs rajtuk olyan nagy védőcucc mint az amerikai focisokon. Mellesleg itt nagyon megy az egymás gyilkolása a pályán, legalább 5 játékost kellett leszálítani a pályáról. Kicsit olyan az egész mint a gladiátor viadalok voltak régen, csak új verzióban, labdával és a tömeg nem akkor örül ha meghal az egyik fél hanem ha pontot szerez.

Hát ezek voltak a hét főbb eseményei, most pedig mennem kell készülni a holnapi órákra. ( najó... kezdődik a két pasi meg egy kicsi)