Az első igazi hétköznap

Bizony, ma megtörtént. Megvolt az első átlagos napom.

Reggel felkeltem, már megvan a szokásos menet, 10 perc szundi, tusolás, reggeli, közben kis TV, és már kb rá se kell néznem az órára, ahhoz, hogy tudjam mikor induljak el meg ilyesmi.
A suliban már megvan a bringám megszokott helye, assembly előtt mindig kimegyek az oven-re, ott vannak a spanok, megy a reggeli poénkodás suli előtt. Lassan kezdem megtanulni, hogy milyen óráim vannak, és hogy melyik teremben. Tudom, hogy melyik óra milyen lesz, melyik jó, melyik unalmas, meg ilyenek.
Suli után haza, gyors kaja, pihi, és ez után fog jönni majd az edzés vagy a szörf nyáron, ma még csak punnyadás volt a host-tesómmal.
Szegénynek elég rendesen betett a jetleg, reggel mikor elmentem suliba már ébren volt, feküdt a nappaliban és tévézett, és mikor hazaértem - 7 órával később - konkrétan ugyanabban a pózban feküdt, és nézte a TV-t ilyen félig halott fejjel. Így egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni, elég mókás volt. Bár fél órával később én is ugyanezt csináltam a másik kanapén mellette....

Úgyhogy úgy érzem, lassan kezdek berendezkedni az életre, már csak az evezés nincs letudva, de még a héten ez is meglesz.

Az egyetlen gond, hogy szinte minden nap esik. De nem ilyen kis zápor vagy ilyesmi, hanem massive jégeső, elég para.

A hét másik eseménye, hogy sikerült kontaktálnom a Mama sporttársnőjének a férjének az itt élő rokonaival - tehát gyakorlatilag semmi közöm hozzájuk - , akiknek hoztam ajándékot, és nagyon aranyosak. Máris meghívtak hétvégi ebédre, és minden levelükben leírták, hogy ha bármi gond van csak szóljak nekik, jó egy ilyen biztos pont azért.

A hétvégén voltunk bringázni a Kennel, van egy kis tó itt a közelben (fél balaton), azt bejártuk, utána elmentünk a Ken barátjának az éttermébe a tóparton, odajött a család többi tagja is, és ettünk egy jót.

Nagyjából ez történt eddig a héten, most mennem kell, kezdődik a 2 and a half men.