Lassan itt azoliiii

Miközben én itt éldegélek jobbrabalra, Olivér lassan belekezd a (jó esetben) egynapos útjába Ausztrália felé, hogy ezentúl már ketten legyünk itt halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, akiknek együtt kell majd tengetniük borzalmas hétköznapjaikat az óceánparton. Vagy éppen benne.

Ez már önmagában is megért volna egy bejegyzést, DE ma voltam végre rendesen belvárosozni. Végre nem kocsival, végre nem mint valami turista, végre.
Nat, Silvana, Chantelle és én olyan 1 körül értünk be a citybe - amúgy tök vicces, hogy itt Dél-keleten mennyire nyugatiak az emberek.. ahelyett, hogy "kényelmesen" bekocsikáztunk volna, buszraszálltunk, hiszen az gyorsabb, és minek mégegy autó a dugóba? - bár később a Silvana elment valami boltba a Chantellel, úgyhogy a Natalieval kezdtük el a sightseeinget, séta a belvárosban, operaház, harbour bridge, darling harbour, the rocks, business town, satöbbi. Hatalmas város, rengeteg emberrel, hihetetlen pörgés, nagyon tetszik. Ebédeltünk a chinatownban, nem volt rossz, pedig a kínai nem a kedvenc...
Nagyon élveztem, az egyetlen gond az volt, hogy nincs túl jóidő mostanság, esett elég sokat mikor bent voltunk.

Ja és lehet, hogy januárban megyünk (az Oli is) a Big Day Out-ra, ami Sydney legnagyobb zenei fesztiválja, most szerveződik a jegy, remélem összejön.

Mindenki kívánjon szépen jó utat az Olinak, szombat este már nálunk fog vacsizni.