Sydme

Mostanában annyi a dolog, hogy ritkán van időm blogot írni - szerencsére - így legalább van sok mesélni valóm nektek mire eljutok ide.

Nyugis hetem volt, elsősorban annak köszönhetően, hogy nagyon nagy szél volt ( sok helyen brutál vihar Sydney körül) így nem nagyon tudtunk evezni, egészen péntekig, addig reggelente megcsináltuk a délutáni erőnléti edzéseket evezés helyett, így a délutánok mindig lazák voltak, de pozitív értelemben. Volt hosszú kutyasétáltatás a host-tesómmal (btw a kutyának levágták a szőrét, nagyon viccesen néz ki szegény), meg átmenés esténként a haverjaihoz, olvasgatás itthon, tengerpart meg minden.

A suliban elkezdődtek a tesztek, annyira nem vészes, csak mindíg kis időbe telik mire megértem az összes kérdést, de a nagy része általában megy, és elég könnyű. Például matek tesztet írtam pénteken, a kérdések 80%-a nagyon alap volt, a maradék kicsit gondolkodós, meg kicsit nehezebben lefordítós, nem tudom hogy sikerült, mert nem volt időm befejezni, túl sok időt vett el a fordítás.
Szerdán utolsó órában nem mentem órára, hanem elmentem egy group-partyra. Minenkinek van egy groupja, de erről már meséltem( ez az a dolog amikor be kell ülni egy terembe 15 percre a semmiért). Néha vannak ezek a group-partyk amikor is az egész csoport vagy elmegy valahova (mozi, bowling, tengerpart, tenisz) és jól érzi magát vagy csak pizzát rendel a suliba és jól érzi magát. Szóval szerdán elmentem egy másik csoport partyjára, mert elég jóban vagyok a tanárukkal - ő a földrajz tanárom - és mondta, hogy persze jöjjek nyugodtan. Egész jó volt, abban a csoportban van pár jófej srác akivel elég jóban is vagyok, meg a tanárral is tök jókat szoktam beszélgetni. Vicces volt hallani tőle, hogy "háááát, ez a suli okés, de azért nem a legjobb, meg kell válogatni, hogy kivel vagy jóban, mert sok a tróger". Ez főleg azért volt vicces, mert eddig minden tanár halálra dícsérte a sulit, gondolom ez kötelező nekik. De aggodalomra semmi ok, meg is válogatom, hogy kivel haverkodom.

Pénteken végre eveztem reggel, most volt először resistance-rowing edzésem, ami abból áll, hogy a hajóhoz köztnek egy massive vasdarabot - írtózatosan lelassítja a hajót - és mosolygva nézik ahogy leevezel 20 km-t.
A délutáni edzés után Kieran nálunk vacsorázott ( ő a srác aki mindíg visz edzésre). Tök jó, lassan már ilyen családi barát, az egész család csípi őt, és úgy látom ő is szívesen jön hozzánk, ez a pénteki vacsi szerintem rendszeresítve lesz. Le is fotóztam őket, mert tényleg vicces hangulata volt az egésznek. Anyuka, nagylány, apuka, a csávó aki csinálja a szőnyeget a nappaliba (én se tudom miért vacsizott velünk) és Kieran.

Szombaton eljött az autómosás napja, elég necces volt az egész, de a lényeg, hogy jól sikerült.
Reggel 6-kor kellett volna találkoznunk Kierannal a szokott helyen, 6 után 6 perccel hívot, hogy úton vagyok-e? A helyzet az volt, hogy Ő ébresztett. Úgyhogy értem kellet, hogy jöjjön. Kicsit késve megérkeztünk a klubba, megcsináltuk az edzést gyorsan, és utána elkezdtünk készülődni az autómosásra. Csináltattunk pólókat a csapatnak, meg valaki hozott nekünk reggelit, hogy ne üres gyomorral gyűjtsünk pénzt a klubnak. Ennek mindenki nagyon örült, a képen épp reggelizés van, közben pedig az egyik edző magyarázza, hogy fog zajlani a mosás. Egész reggel szakadt az eső, mindenki azt hitte, hogy nem lesz semmi az egészből, de amint elkezdtük kisütött a nap, és több mint 1000 dollár lett az egészből. Nagyon jó hangulata volt az egésznek, a végén kaptam egy melegítőt amit az ausztrál válogatott használ, nagyon örültem neki. Kezdek nagyon jóban lenni az edzővel meg a srácokkal is. Az autómosós képek elég rossz minőségűek, a reggeli rohanásban elfelejtettem elvinni a gépem így rákényszerültem a telefon használatára.

A szombat hátralevő része is igen mozgalmas volt, volt focimeccs nézés a nagylánnyal, meg volt haverkodás az egyik osztálytársamnál este.

Vasárnap pedig megvolt életem első rugby meccse. Élveztem nagyon, kicsit mozgalmasabb mint a foci, bár lehet, hogy csak azért érzem így, mert most láttam először meccset élőben. Utána volt fotózkodás a játékosokkal, mert a Kennek van valami spanja aki be tudott vinni minket az öltözőbe, úgyhogy megbizonyosodtam arról, hogy tényleg baromi nagydarab srácok ezek, csak azért tűntek kicsinek mert nincs rajtuk olyan nagy védőcucc mint az amerikai focisokon. Mellesleg itt nagyon megy az egymás gyilkolása a pályán, legalább 5 játékost kellett leszálítani a pályáról. Kicsit olyan az egész mint a gladiátor viadalok voltak régen, csak új verzióban, labdával és a tömeg nem akkor örül ha meghal az egyik fél hanem ha pontot szerez.

Hát ezek voltak a hét főbb eseményei, most pedig mennem kell készülni a holnapi órákra. ( najó... kezdődik a két pasi meg egy kicsi)

After a month, mate!

Szombaton volt négy hete, hogy elindultam otthonról. Elég eseménydús négy hetem volt, ennek köszönhetően gyorsan telt. Még mindig megvan a nyaralás érzésem kicsit, először azt hittem, hogy elmúlik majd ha hozzászoktam a dolgokhoz, de mivel már nagyjából mindenhez hozzászoktam, és még mindig megvan az érzés, arra a következtetésre jutottam, hogy talán ilyen az élet Ausztráliában.(?)

Szombaton edzés után elmentünk Kierannal plakátokat ragasztgatni a környéken, mert jövő hétvégén pénzgyűjtés lesz az evezős klubnak (erről majd később), és nagyon meglepő volt, hogy akármilyen boltba, kávézóba, étterembe mentünk be, hogy megkérdezzük kirakhatunk-e plakátokat ott, Kieran 15-20 perceket beszélgetett az eladókkal, a munkáról, az evezésről, a hajókról, arról, hogy hogy vannak, meg ilyesmi. Először azt hittem, hogy ismeri ezeket az embereket, de a 4. ilyen után már muszáj volt megkérdeznem, hogy ezek az ismerősei-e? Ő pedig meglepődve a kérdésen, annyit mondott, hogy "nem, dehogy, miért kérdezem?" És talán ez az egyik legjobb dolog az Ausztrálokban, hihetetlen barátságosak, nagyon tetszik.
Ez a pénzgyűjtés is vicces, nem az van mint az otthon megszokott, hogy adó 1%-ért könyörög mindenki vagy valami hasolnó. Nem ám. Itt autómosás lesz szombaton, mi fogjuk mosni azok autóját, akik szeretnének adományozni az evezős sportnak, és ők amíg várnak BBQ-t is ehetnek a parton. Elég vicces lesz, tuti fényképezőgéppel megyek.

A szombat esti program egy kisebb összejövetel lett volna az egyik srácnál, de skippeltem. Egyrészt nagyon fáradt voltam, pörgős volt ez a hét nagyon, és ugye szombat reggel is eveztem, 6-ra mentem és 12 után értem haza...
Másrészt a Ken meghívott az egyik barátjához meccset nézni. Kezd megtetszeni a rugby, meg több kedvem is volt odamenni, és tök jó volt. Most van az ausztrál rugby bajnokság, mindenki nagyon rá van pörögve.
Úgyhogy este meccsnézés, chips, sör, poénkodás, jó volt nagyon.
Mellesleg jövő héten megyünk meccsre, a Manly Sea Eagles - a helyi favorit - itthon játszik jövő hétvégén, úgyhogy kötelező kimenni.

Ken megmutatta nekem a Bottler drive-thru nevű dolgot, ami egy alkohol bolt, ami olyan, mint amikor autóval mész a mekibe. Nagyon vicces így magyar zérótolerancia szemmel nézve. Begurulsz, veszel valami piát, ha akarod megiszod a kocsiban, vagy haza is viheted. Ugyanis itt kb 5 sörig lehet vezetni.

Az egyetlen rossz a héten csak az volt, hogy kiderült, hogy Kieran 1-2 hónapon belül elköltözik, és akkor valószínűleg reggelente nem fog tudni vinni, úgyhogy még kérdéses, hogy hogy lesz ez megoldva, de ezt majd a jövőbeli Mityók fogja megoldani...(Ted után szabadon:) )

Ma délután lementünk a tóhoz, nagyon jó idő van, szerintem 25C+ legalább, úgyhogy kenuztunk egyet a tavon, meg fagyiztunk. Lassan egy napja írom ezt a bejegyzést, mert mindíg menni kell valahova, hazaérünk, akkor írok még és mielőtt befejezném, megint menni kell, és így egyre több az infó...:)

Hallgassatok Lupe Fiascot.

Mindennapok

Sajnos mostanában nem igazán volt időm írni, igazából azt is írhatnám, hogy nem igazán volt
időm.

Beindult az evezés, és most érzem csak, hogy akármilyen gyönyörű a hely, jó fejek az emberek, az edzés az mindenhol edzés. Az elmúlt napokban 4 körül keltem, és eveztem suli előtt, majd délután visszamentem kondiedzésre, elég kimerítő, szerencsére holnap reggel off. De élvezem, jók az edzések meg mindenki nagyon jóarc a klubban, jó oda lejárni. Reggelente a háztól 10 perc bringázásnyira lévő buszmegállóban találkozom Kierannal, aki visz majd edzés után hoz is. Ahogy észrevettem a reggel nem az erőssége. Ma például álltam a buszmegállóban, láttam hogy jön, kezdem levenni a táskám, kikapcsolni a zenét meg ilyesmi, de Ő teljesen rezzenéstelen arccal továbbment, felém se nézett a kocsiból. Próbáltam hívni, hogy itthagyott valamit(!), de a telefonjára se válaszolt. Kicsit kétségbeejtő volt, vajon mit csináljak reggel 5-kor egyedül ott? Menjek haza? Menjek bringával edzésre? Szerencsére miközben én próbáltam megtervezni a napom, neki eszébejutott, hogy ott van az a magyar gyerek a buszmegállóban, és visszajött értem. Elég jót röhögtünk ezen az egészen edzés után.
Be kell ruháznom ilyen speckó lámpákra, amiket a hajóra kell tenni reggel, mert nagyon sötét van még mikor vízre megyünk, és nem szerencsés kivilágítatlanul cikázni a hajók között.

Suliba is járok két edzés között, ott nagyjából változatlan a helyzet, leszámítva azt, hogy hétről hétre mindent egyre jobban megszoktam, már csomó névhez tudok kötni embereket, anélkül, hogy körül kéne írni, hogy ki az ha beszélnek róla. Ma egy svéd srác mellett ültem több órán is, aki 3 éve él itt, az apukája munkája miatt hol itt, hol Svédországban élnek. Ő az első, aki nem szereti az helyet és az embereket. Egész nap hallgattam, hogy túl meleg van, hülyék az emberek, csúnyák a lányok, Svédország szebb, okosabbak az emberek, szépek a (190-cms szőke 50kg-s) svéd lányok, és ami a legfontosabb OTT JÓ HIDEG VAN! Hát nem tudom, engem annyira nem győzött meg, de vicces volt az egész, ahogy a srác előadta a dolgot.

Most nem tudok többet írni, mert elég fáradt vagyok, majd a hétvégén igyekszem részletesebben leírni a dolgokat, de a lényeg, hogy minden szép és jó.

És itt van egy kép, hogy azért éreztessem veletek, hogy milyen környezetben telnek ezek a fárasztó mindennapok....

Busy Weekend

Ez az első pörgős hétvégém, élvezem nagyon, bár kicsit lefárasztott, pedig még csak szombat éjjel van.
Péntek este kezdődött a móka, átmentünk egy sráchoz hatan, és akkor az volt, hogy majd meglátjuk. Ott ment a haverkodás, kicsit úgy éreztem magam mintha a Skinsben lennék.(angol sorozat) Utána moziba mentünk, de mint kiderült erről nagyjából az egész osztályom tudott, mert vagy harmincan voltunk ott, a District 9-et néztük, nemsokára kijön otthon is, nem tudom eldönteni, hogy jó-e, kicsit értelmetlen meg kicsit jó is, döntsétek el ti. 9 körül lett vége a filmnek és mikor mentünk haza olyan volt, mintha hajnali 2 lenne. Ugyanis - mivel ez ilyen nagyon kertváros jellegű része Sydneynek - itt este nincs mozgás. A felnőttek otthon vannak, a 18 fölöttiek valami helyi klubban a 18 alattiak meg moziban vagy házibuliban. (Itt nagyon strict a 18+, sehova nem jutsz be és semmit nem kapsz meg a boltban 18 alatt, úgyhogy a fiatalok házibuliznak, de nem olyan házibulik mint otthon, 150-200 főnél kezdődik itt a házibuli, elvileg jövőhéten én is megyek, kíváncsi vagyok rá.)
10-kor már aludtam, ugyanis reggel 5-kor kellett kelnem, mentem evezni.
Még sötét volt mikor odaértünk Kieran-nel ( ő visz reggelenként). Mikor ott voltam 3 napja délután, láttam 4-5 jó nagy darab srácot, gondoltam, hogy van itt pár nagy srác, mint mindenhol máshol, de reggel 25 ilyen srác fogadott. Én voltam a legalacsonyabb és a legfiatalabb, a hozzám legközelebbi 17 éves.
Vízre szálltunk, egy négyes, pár dubló és jó sok szkiff, köztük én is. Az edzés 2x8000m volt, benne piramisos tempóváltások, nagyon jól esett újra evezni, és azt mondta a végén az edző, hogy nem is olyan rossz. Edzés alatt voltak olyan szkiffek akiket csak a rajtban és a célban láttam, a kettő között egy pillanatra sem, volt pár akikhez tudtam ragadni, és 2-3 akiket megvertem, ez nem olyan rossz és azzal is vígasztalhatom magam, hogy idősebbek mint én.:)
Viccesek a fiúk, az egyik srác egész végig Family Guy mondatokat idézett, nagyon hangosan és nagyon jól utánozta a sorozatot, vicces volt. Bár annyira nem volt vicces, amikor sokkal előttem evezve mondogatta a vicces mondatait ugyanazzal a hangerővel...
A vízi edzést követte egy 40 perces kondi, 2 féle kondijuk van, egy erő és egy állóképességi. Ma az állóképességit csináltuk. Sokat kondiznak, minimum heti 4x, főleg délután meg hétvégén, és elég jó edzésük van, profi gépekkel.
Ekkor már elég rendesen ki voltam merülve, és rossz volt hallani amikor az edző mosolyogva közli, hogy most 30 perc folyamatos ergózás jön. (Evezőpad, otthon télen használjuk főleg amikor nem lehet evezni) Ezt is megcsináltuk és ezzel vége volt az edzésnek, az a helyzet, hogy nagyon jól esett.
Mellesleg itt az év minden napján lehet evezni, és 1-2 ergó edzés van minden héten beiktatva.
Ja és az ergók ilyen speckó csúszkálós ergók, amik sokkal jobban visszaadják a mozgást mint a simák, soha nem próbáltam még ilyet ez előtt, egész jó, bár elsőre fura.
Ami pedig nagyon kemény, hogy az ÉVES tagdíj 120 dollár, ami nincs 20.000 Forint, nevetséges.

11 körül hazaértem, gyors reggeli a családdal, és irány a tengerpart, eljött a kutyasétáltatás ideje. Nagyon szép nap volt ma, 25 fok körül, szinte nyár, gyönyörű volt a tengerpart, élveztem nagyon.
Ebédeltünk is a parton.
Ezek után haza, volt kb 20 percem, ugyanis mentem horgászni az osztálytársakkal, amiből végül nem lett horgászás, csak "chill out" az egyik srác házában, ezek a képek ott készültek, brutális kilátás van innen, a képek nem adják vissza annyira sajnos. (Ezek a 2-3-4 millió dolláros házak, félelmetes)
7 körül értem haza, vacsiztunk, a Ken nagyon finom halat csinált, és utána jött a családi társasjáték, nem tudom mi a neve a játéknak, párokban voltunk (anyuka+apuka, kislány+barátnője, nagylány+én) és mindenféle kérdésekre kellett válaszolni, nem teljesen értettem a lényegét, de igazából vicces volt, olyan kis aranyos esti program...
Utána volt még kis dumcsi meg kis filmézés, és most így fél 12-kor be is fejezem a blogot, mert kissé alváshiányos vagyok.:)

Row it!

Ma megnéztem a leendő evezős klubomat. Nagyon komoly a hely, több szempontból is.

Gyönyörű helyen van, az óceán egyik öblében van az edzés, fura lesz, hogy nem valami sár-jellegű dolog lesz alattam mikor evezek, hanem olyan tiszta víz, hogy akármilyen mély, átlátom, és korall meg halacska van benne.

Maga a klubház teljesen modern, két épületből áll, az egyiket 1 hónapja adták át, ott van a konditerem meg az öltöző. A konditerem simán elmenne egy renden konditeremnek mint amilyenek vannak a városban, és kb 25 db ergójuk van, ez egy halandó nem-evezősnek nem mond semmit, de ez tényleg sok.

A hajótárolóban kb. 80-90 hajó van, minden egységből van sok, természetesen szkiffből a legtöbb. A legszarabb hajó a swift-racing, és van egy-két no-name edzőhajójuk, ami otthon simán versenyhajó.

Jófejek a srácok lent, így elsőr elegalábbis, ugyanaz az idióta evezős-vér folyik az ereikben, nem lesz nehéz beilleszkedni.:) Az egyetlen para az egészben, hogy reggel 5.15-kor van edzés, de azért ez nem olyan vész. VICCELTEM, EZ NAGYON DURVA, MINDEN REGGEL 5.15-RE ODA KELL ÉRNEM! Utána suli, és délután visszamehetek kondizni...keményen nyomják. Bár meg is látszik, a klubnak 5 versenyzője indult a Pekingi olimpián meg ilyesmi... ja és az egyikük fog reggel vinni edzésre, mert viszonylag közel lakik hozzám. Legalább elmondthatom, hogy olimpikon furikázott edzésre. :D

Az első igazi hétköznap

Bizony, ma megtörtént. Megvolt az első átlagos napom.

Reggel felkeltem, már megvan a szokásos menet, 10 perc szundi, tusolás, reggeli, közben kis TV, és már kb rá se kell néznem az órára, ahhoz, hogy tudjam mikor induljak el meg ilyesmi.
A suliban már megvan a bringám megszokott helye, assembly előtt mindig kimegyek az oven-re, ott vannak a spanok, megy a reggeli poénkodás suli előtt. Lassan kezdem megtanulni, hogy milyen óráim vannak, és hogy melyik teremben. Tudom, hogy melyik óra milyen lesz, melyik jó, melyik unalmas, meg ilyenek.
Suli után haza, gyors kaja, pihi, és ez után fog jönni majd az edzés vagy a szörf nyáron, ma még csak punnyadás volt a host-tesómmal.
Szegénynek elég rendesen betett a jetleg, reggel mikor elmentem suliba már ébren volt, feküdt a nappaliban és tévézett, és mikor hazaértem - 7 órával később - konkrétan ugyanabban a pózban feküdt, és nézte a TV-t ilyen félig halott fejjel. Így egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni, elég mókás volt. Bár fél órával később én is ugyanezt csináltam a másik kanapén mellette....

Úgyhogy úgy érzem, lassan kezdek berendezkedni az életre, már csak az evezés nincs letudva, de még a héten ez is meglesz.

Az egyetlen gond, hogy szinte minden nap esik. De nem ilyen kis zápor vagy ilyesmi, hanem massive jégeső, elég para.

A hét másik eseménye, hogy sikerült kontaktálnom a Mama sporttársnőjének a férjének az itt élő rokonaival - tehát gyakorlatilag semmi közöm hozzájuk - , akiknek hoztam ajándékot, és nagyon aranyosak. Máris meghívtak hétvégi ebédre, és minden levelükben leírták, hogy ha bármi gond van csak szóljak nekik, jó egy ilyen biztos pont azért.

A hétvégén voltunk bringázni a Kennel, van egy kis tó itt a közelben (fél balaton), azt bejártuk, utána elmentünk a Ken barátjának az éttermébe a tóparton, odajött a család többi tagja is, és ettünk egy jót.

Nagyjából ez történt eddig a héten, most mennem kell, kezdődik a 2 and a half men.

School

Írok egy kicsit a suliról, mert teljesen más, mint itthon, szerintem megér egy bejegyzést.

Az ausztrál sulik az angol rendszert követik, egyenruha, szigorú szabályok, amik annyira azért nem is szigorúak és ilyesmi. Az egyenruha nem nagy cucc, télen, ("télen") hosszú gatya, póló, pulcsi, és fekete cipőt kell hordani hozzá, fehér zoknival. Nyáron kb. ugyanez, csak a szürke hosszú helyett szürke rövid gatya van. És van sport-uniform is, piros póló és fekete rövid gatya. Ha nincs rajtad, akkor nem engedik meg, hogy részt vegyél a sport órákon. Nem vészes ez az egész, hozzá lehet szokni, és legalább reggel nem kell foglalkozni azzal, hogy mit veszel fel, ezzel újabb 10 percet lehet alvással tölteni.:)

A suli általában 8.30-kor kezdődik, kivéve szerdánként, mert akkor csak 9-kor. Először van egy assembly group nevű dolog, ami kb olyasmi mint a reggeli mifkad téri infó-osztás Szarvason. Mindenki szépen beáll a helyére, a csoportjával (erről majd később), és nicely and quietly végighallgatja a tanárok mondanivalóját, illetve az aznap várható eseményeket. 10-15 perc az egész. Utána jön az első óra, ami 75 perces, ez kicsit soknak tűnhet így elsőre, de.... de az is. Nagyon hosszú. Ezt követi az 5! perces szünet - ami arra elég, hogy átsétálj a következő órára - és kezdődik a második 75 perces óra. (Hozzá lehet szokni, de azért kicsit fárasztó.) A második óra után van egy 20 perces "recess", ilyenkor meg lehet reggelizni meg ilyesmi.
És ezt követi a group, amit már megemlítettem feljebb is a reggeli beállásnál. Mindenki be van osztva egy ilyen groupba, vegyesen minden évfolyamból, és mindig a recess után be kell menni a group-termedbe, és 15 percig csöndben kell ülni. Teljesen értelmetlen, ez az egyetlen hülyeség amit nehezen viselek. Megkérdeztem a tanáromat, hogy mire jó ez, és azt mondta, hogy le tudják így ellenőrizni, hogy senki nem ment el a reggeli assembly után. Nem értem, hogy miért nem elég az, ha a tanár az óra elején beírja a naplójába, hogy ott vagyok-e vagy sem...
A 15 perces semmittevést követi a harmadik óra, szintén 75 perc, majd ebédszünet, ami 45 perces, és végül a negyedik - még mindig 75 perces - óra.

3-f4 körül van vége a sulinak. Ami fura, hogy suli után mindenki egyből hazamegy, semmi közös progi, vagy ilyesmi. Először megijedtem kicsit, de kiderült, hogy ez csak a télnek ("télnek") köszönhető, ugyanis az aussiek nagyon nem bírják a telet. ("telet"):)
Nyáron minden nap szörf és tengerparti mókázás követi a sulit, nagyon várom már.

A büfé elég gyenge a suliban, meg se közelíti az Ildi+Árpi féle otthonit, és nagyon drága, úgyhogy ez elég nagy negatívuma a sulinak. Csak, hogy átlássátok az árakat, egy chicken-burger 5 dollár, ami kb 800 forint, és minden más ilyen árban van az otthoniakhoz képest.

A szerda a kivételes nap, amikor csak 9-re kell menni, aznap van a kötelező sport óra mindenkinek, így szerdán olyan ruhában mész amilyenben csak akarsz, de nálad kell, hogy legyen a sport-uniform. És szerdánként "csak" 60 percesek az órák. Jó egy kis lazítás a hét közepén, ez tetszik.

Már van ilyen legjobb span a suliban, Fadim, néger, muszlim gyerek, nagyon csípem, kb egész nap vele vagyok. Éljen a multikultúra.:)

Egyébként hazajött az anyuka és a nagylány, nagyon jófejek, már az első este tök jól el tudtunk beszélgetni, hoztak nekem pólót meg csokit Svájcból, aranyosak nagyon.

Mára ennyit, ma lesz a kislány szülinapi bulija. 20 db 9 éves kislány lesz a házban, sounds like fun! Valamint egy 1000 karakteres összehasonlító esszét kell írnom két balladáról, és ahogy látom ez nagyon sokáig fog tartani....

Élet az első hét után

Ezennel hivatalosan is letelt ittlétem első hete, durva, hogy egy hét alatt mennyire hozzá tudtam szokni a dolgokhoz, bár a következő 45(?) hét biztos rásegít még egy kicsit.

Szombaton elmentünk Kennel és Chantellel(a kisebbik lány) mini-városnézésre, csak itt a környéken voltunk, megnéztük a tengert, a hegyeket, Ken golfklubjában is voltunk, régen elég komolyan golfozott, csapatversenyeket is nyert meg ilyenek. Eszméletlenül szép a környék, ez a pár fotó itt közel sem tudja visszaadni a látványt. A golfpályán BBQ-val vártak minket, úgylátszik mindenki BBQ-t eszik itt, mondjuk tényleg nagyon finom. Ken megmutatta nekem a szörfsulit ami itt a legjobb, ha kicsit jobb lesz az idő elkezdem. Néztem a "pro-surfereket" a partról, elég jónak tűnik a dolog, kíváncsi vagyok mennyi időbe telik megtanulni, legalább alap szinten.
Vasárnap a bevásárlás napja a Sadlier családnál, úgyhogy elmentünk a Mall-ba. Az első megjegyeznivalóm ezzel kapcsolatban, hogy hatalmas. Kb 3 mammutnyi épület, és az egész nyitott, hiszen olyan meleg van általában, hogy nincs értelme zárt helyiségeket csinálni. A rengeteg bolt közül összesen kettő volt, amit ismertem, a meki és a footlocker. A többi mint teljesen új, nagyon kevés európai dolog van itt. A másik dolog ami feltűnt, hogy biztos hogy nem az apuka intézte a bevásárlást idáig. Bementünk az ausztrál tescoba, és látszott, hogy teljesen el volt veszve, nagyon sokáig tartott beszerezni a vacsit, de végül összehoztuk. Egyébként egész jókat főzött Ken esténként, pedig állítása szerint ő csak desszertet tud csinálni. Van pár nagyon fura kajájuk, ami pozitív csalódás volt az a chips-szendvics(kenyér+vaj+chips) és a banán-szendvics(banán+kenyér):D de a legjobb dolog az a meat-pie, pite, benne hús, és az egész meg van melegítve, nagyon jó. A negatívum pedig a Vegemite, ilyen ausztrál krém, borzasztó, de tényleg. Olyan mint a kutyakaja, képtelen voltam kétszer beleharapni a vegemite-os szendvicsbe. Állítólag hozzá lehet szokni, és ha sokat eszed, szeretni fogod, mint az olivabogyót...

Hétfőn volt Chantelle szülinapja. Reggel 6-kor felvert mindenkit. Kent azért, hogy megkapja az ajándékait, engem meg azért, hogy megmutassa őket. Zárójelben, itt olyan 8 körül kell kelnem, a suli 9-kor kezdődik, bár van olyan nap, amikor fél 9-kor. Ehhez elég könnyen hozzászoktam... Aznap este volt egy kis családi vacsi, megismertem Ken anyukáját, testvéreit, és azok gyerekeit. Mindenki nagyon aranyos volt, sokat kérdeztek Magyarországról, és a végén kiderült, hogy alapvetően ugyanúgy működik a két ország, nagyon sok minden hasonló. Bár még mindíg nincs itt az egész család, pénteken jön meg az anyuka és a nagylány.

A suli változatlan, leszámítva azt, hogy egyre inkább jóban vagyok a srácokkal, és kezdem átlátni, hogy ki-kivel van jóban, ki-kivel járt, meg ilyenek. Ja és kaptam egy bringát kölcsön, így 8.55-kor kell elindulnom, hogy beérjek 9-re.:)
Még mindíg nincs egyenruhás kép, de ígérem, hogy még a héten meglesz, meg csinálok sulis képeket is.

A hét legviccesebb pillanata tegnap volt, amikoris az egyik srác angol órán megkérdezte tőlem, hogy hogy kell betűzni az egyik szót. Azthittem viccel, de nem, halálosan komoly volt a kérdés.

Ma suli után elmentem egy közeli konditerembe, nagyon jó, rengeteg gépük van, és 15 perc bringával, úgyhogy lehet, hogy rendszeresíteni fogom. Bár jövőhéten megyek evezni, nem biztos, hogy belefér mindkettő.

Nagyjából ezek az első hét legfontosabb eseményei, úgyhogy megyek is vacsizni lassan...