2010. március 20., szombat

Nationals

Március elején volt az Australian National Championships, a legnagyobb verseny az országban, a klubunkból 7-en indulhattak itt, köztük én is.Pár nappal a verseny előtt repültünk le a helyszínre (Nagambie-ban volt a verseny, ez egy nagyon kicsi falu a sivatag közepén, Melbourne-től olyan 2 órányi autózásra), és pont az indulás napján volt Sydneyben a 'Mardi Gras', a világ legnagyobb melegfelvonulása. Magyar szemmel nézve hihetetlen, hogy itt hogy állnak az emberek ehhez a témához.Otthon: Melegfelvonulás? Tojásdobálás, balhé, ellentüntetés.Itt: Melegfelvonulás? Egy egész hétvége, amikor nemi beállítottságtól függetlenül szinte mindenki bulizik. Semmi atrocitás, vagy ilyesmi.

Visszatérve a versenyre, a helyszín borzasztó, folyamatos szél, por, nincs stég, és minden nap kis ízelítő mind a négy évszakból. Nem is értettem hogy szervezhetik a legnagyobb versenyt egy ilyen helyre, egészen addig amíg meg nem tudtam, hogy a Rowing Australia feje a polgármester a faluban, és elég jó biznisz neki odavinni 5000 embert 10 napra. De ettől függetlenül elég jóra sikerült az egész szerintem. A verseny 7 napon át ment, egyrészt azért, mert vagy 2000 versenyző indult különféle számokban, másrészt azért, mert itt az előfutam, középfutam és döntő mindig külön napon van.
Az egésznek volt egy nagyon jó hangulata, látszott, hogy mindenki ismer mindenkit, és ilyen félig komoly verseny, félig pedig egy hét röhögcsélés azokkal az ismerősökkel, akikkel csak az évben egyszer találkozol, itt a nationalsen.Én szkiffben és egy versenyegyesülős négypárban indultam, amiről csak annyit, hogy 3 darab edzést sikerült összehozni a verseny előtt.
Az első pár napban én nem versenyeztem, úgyhogy próbáltam edzegetni kora reggel és este, de abban az időjárásban sok értelme nem volt. Ezért más elfoglaltságot kellett találnom:
Az első versenyünk a négypár előfutam volt, ahol olyan szél volt, hogy csak 1 pályát lehetett használni a 8-ból, úgyhogy időmérő alapján rangsorolták a csapatokat. Ez nem sikerült túl jól, de szerencsére nagyon jó verseny-rendszer volt, és aki nem jutott be az első futamból az még mindig bejuthatott a reményfutamból, amit sikerült megnyernünk, így bent voltunk a középdöntőben. (Mellesleg itt minden forduló külön nap volt, egy fokkal kényelmesebb mint az otthoni mindent-egy-nap-alatt rendszer)A középdöntő nem volt zökkenőmentes, a rossz időjárásnak köszönhetően az egyik srác a hajóban háromszor is rákot fogott az első 500 méteren (háromszor kellett megállnunk miatta), de végül sikerült utolsó helyről visszajönnünk a 2. helyre, így a döntősök között voltunk!Itt volt az, hogy le kellett ülnünk kicsit átbeszélni, hogy mi legyen, ugyanis senki nem gondolta volna, hogy ebből a 3 edzéses négypárból bármit is kihozhatunk, de itt kezdett komolyra fordulni a dolog. Az edzőnk, Steve, egy nagyon jó beszéddel feltuningolt minket, kezdtük elhinni, hogy elérhetünk valamit. Steve mottója nagyon tetszett, "Ha előttetek akarnak beérni a célba, gondoskodjatok arról, hogy nagyon dolgozzanak meg érte."

Időközben elkezdődött a szkiff is, az első fordulóban az 54 indulóból az első 6 egyből a középdöntőbe, a többiek pedig a reményfutamba kerültek, itt 4. lettem - a legjobb versenyem volt az egész bajnokság alatt - így egyből a középdöntőben voltam.
Másnap volt a négypár döntő, kellő mennyiségű inspriációs kiabálás az edzőtől és red bull elfogyasztása után már rajta készen álltunk a startnál. Nagyon gyors futam volt, így visszagondolva volt egy erős startolás, olyan 3 perc pozicóharc, majd egy hatalmas finish (amit nem terveztünk olyan nagyra, de a stroke 250m helyett 750m-rel a cél előtt kezdte el a finishelést, később kiderült, hogy félreolvasta a számot..)Harmadikként értünk célba két AIS csapat után, akik gyakorlatilag az ausztrál U19 válogatott. Nagyon nagy volt a boldogság, ha valaki odajött volna hozzám 3 nappal azelőtt, hogy nekünk van esélyünk dobogóra állni szerintem kinevettem volna. Mindenesetre az érmet viszem haza szuvenírbe. :)Aznap volt később a szkiff középdöntő, ahol 3. lettem, így B döntőbe kerültem, ott pedig 4.ként értem célba, így 10. lettem az 54 versenyzőből. Ennek örültem, főleg, hogy ha kicsit több szerencsém van a középdöntőben és másik futamot kaptam volna, akkor az A döntőben lettem volna 4.
A legutolsó verseny a bajnokságon az Interstate regatta, ahol a 6 állam legjobb 8asai versenyeznek, és idén - zsinórban harmadszorra - a mi államunk nyert.
Ezt követte az afterparty Melbourneben. 400 evezős tombolása egy egész szezon edzés után, nem kell sokat hozzáfűzni, nagyon jó volt.Hát ilyen egy Aussie nemzeti bajnokság Magyar szemmel.

2 megjegyzés:

  1. ez az eddigi legjobb postod!

    Egyrészt mert ÓRIÁSIT teljesítettél, mert kurvajó a kengurus fotó és mert egyre jobban szeretem, ahogy írsz. De azt hiszem, leginkább azért, mert most vettem csak észre, hogy ugyanúgy kisebb az egyik szemed, ha röhögsz, mint az enyém!!! :)))) Majd nézd meg képeken! :)


    agyonütlek, ha nem kapunk még beszámolókat, amíg kinn vagy.
    Később neked lesz a legjobb ezeket visszaolvasni!


    Borzasztóanhiányolmár, ídestessíred.

    VálaszTörlés
  2. Egyre jobban irsz,de mégsem bánom,hogy alig van már lehetőséged ezt folytatni:)
    Most megyek és megnézem a Katus szemét röhögés közben!

    VálaszTörlés